Szakadár mozgalmaktól tartanak Oroszországban, ha nem sikerül Ukrajnát legyőzni
Két orosz parlamenti képviselő is azt fejtegette, hogy Oroszországban valós kockázata van az etnikai alapú szeparatista mozgalmaknak, amelyek nem a Nyugat szervezkedése, hanem a belföldi aktivisták miatt indulhat el.
Vlagyimir Putyin orosz elnök egy tanácskozáson vesz részt a moszkvai Kremlben 2022. augusztus 2-án.
MTI/EPA/Szputnyik/Kreml/Pool/Pavel Birkin
Még az 1959-ben, az Egyesült Államokban született meg az a fundamentális gondolat, hogy minden egyes népcsoportnak joga van az önmeghatározásra, így az államiságra is. Azóta szinte évente vannak olyan, előbb szovjet, majd orosz szerzők, akik elítélik ezt.
A legtöbb orosz kritika nyilván abból az aggodalomból fakad, hogy az Orosz Föderáció területén számtalan kisebbség él, köztük többeknek önállónak szánt tagköztársasága is van – bár ezt a kvázi autonómiát Vlagyimir Putyin egyáltalán nem tartotta be.
Eddig az orosz szerzők azonban inkább úgy viszonyultak az önmeghatározáshoz, hogy ez Oroszország tekintetében valójában nem probléma, nem is érdemes vele foglalkozni. A Duma két képviselője azonban most egy teljesen más megközelítést alkalmazott.
Alekszandr Borodaj és Oleg Matvejcsuk parlamenti képviselők az orosz Vyzglad nevű lapban megosztott véleménycikkükben fejtegették, hogy csak úgy lehet az etnikai szeparatizmus veszélyét legyőzni, ha elsöprő erejű katonai győzelmet aratnak Ukrajna felett.
A parlamenti képviselők szerint az etnikai alapú szakadár mozgalmak komoly kihívást jelentenek az Orosz Föderációnak, ám nem az emigrációban élő etnikai vezetők, hanem a Nyugat által részben finanszírozott belföldi aktivisták miatt.
Borodaj szerint az Egyesült Államok úgy tekint az etnikai szeparatizmus támogatására, mint Ukrajna támogatásának integráns részére, Matvejcsuk pedig ehhez azt fűzte hozzá, hogy szerinte minden nacionalistát, függetlenül a finanszírozásuktól, külföldi ügynöknek kell deklarálni.
A két parlamenti képviselő komolyan és hosszan fejtegette aggodalmait az etnikai szeparatizmus kapcsán, amely szerintük mélyen gyökeredző probléma, ami csak robbanásveszélyessé kezd válni a külföldi támogatás miatt.
Ez a kommunikáció pedig azért is aggasztó, mert fennáll a veszélye, hogy ezzel egy újabb elnyomási hullámot indíthatnak az eddig is jogfosztott állapotban lévő kisebbségekkel szemben – ez azonban még rosszul is elsülhet Moszkva szempontjából.
