Szerhij Sztarusko és kollégái épphogy befejezték szokásos reggeli szerkesztőségi megbeszélésüket március elején, amikor észrevették, hogy orosz katonai járművek érkeztek meg az épület elé. Percek sem teltek el és orosz katonák rontottak be az épületbe, mely Bergyanszk helyi hírügynökségének adott otthont. Az orosz katonák a szerkesztőség közel 50 tagját öt órán át tartották fogva.

Ez csupán egyetlen történet a sok közül, melyek azt bizonyítják, hogy az orosz erők mindent megtesznek annak érdekében, hogy elferdítsék a valóságot, s úgy gondolják, hogy Ukrajnában is megtehetik azt, amit Putyin Oroszországban: teljes ellenőrzés a média felett, brutális cenzúra és elhallgattatás. Soron kívül Tanárvizsga: tízezer pedagógus már levizsgázott, 27-en megbuktak

Az orosz katonák nem csupán városokat foglalnak el Ukrajnában, de újságírókat fenyegetnek és azt követelik, hogy a hazug orosz propagandát terjesszék – akik pedig nem hajlandók a Kreml propagandáját terjeszteni, kénytelenek meghúzni magukat és felhagyni újságírói tevékenységükkel.

Nem véletlen, hogy az orosz hadsereg nagy erőkkel foglalja el az ukrán adótornyokat és lehetetleníti el az ukrán hírműsorokhoz való hozzáférést, hiszen az oroszok ellenőrzése alatt álló területeken rendre az orosz „hírműsorokat” kapcsolják be az ukrán híradások helyett. Az Ukrán Állami Különleges Kommunikációs Szolgálat a BBC-vel megosztotta, jelenleg 8 olyan állomásról van tudomásuk, ahol az oroszok folyamatosan orosz propagandát és dezinformációt sugároznak az ukrán lakosságnak Dél-Ukrajnában.

Bergyanszkban az ukrán újságírót, Szerhijt erőszakkal arra kényszerítették, hogy egyenesen a kamerába hazudjon és bejelentse, hogy „háborút hirdet az ukrán nacionalisták” ellen. Az oroszok nemes egyszerűséggel közölték Szerhijjel, hogy elterjesztik az interneten ezt a kikényszerített nyilatkozatot, ha nem hajlandó együttműködni.

Ez a bizonyos „együttműködés” azt foglalta magában, hogy Szerhij és a szerkesztőség többi tagja arra volt kényszerítve, hogy kiadják ukrán aktivisták és ukrán katonák adatait és elérhetőségeit és, hogy folyamatosan sugározzák az orosz propagandát. Az imént felsoroltak pedig egyáltalán nem üres fenyegetések voltak:

Nem is kellett sokat várni az orosz propagandára: másnap az orosz hírcsatornák egy olyan videót sugároztak, mely az épület elfoglalását mutatta – habár ekkorra az épület már kongott az ürességtől. Az orosz riporter azt állította, hogy „az orosz hadseregnek át kellett vennie az ellenőrzést, mert a szerkesztőség dezinformációkat terjesztett a városban kialakult helyzetről”.

Ez volt az utolsó még működő ukrán műsorszolgáltató Bergyanszkban.

Jelenleg ott tartunk, hogy hacsak nincs hagyományos parabolaantennájuk a lakosoknak, úgy 0-24-ben kizárólag az orosz propagandát erőltető orosz „hírműsorokat” kell nézniük a tévében. A BBC megkeresett pár helyi lakost, akik kivétel nélkül arra panaszkodtak, hogy „ez csak álhír”, „nem akarom ezt nézni”, „agymosást végeznek az embereken”.

De azok sem jártak jobban, akik úgy döntöttek, hogy még mielőtt rosszabbra fordulna a helyzet, inkább be is zárják a boltot, és teljesen felhagynak a működéssel: Mikhajlo Kumok, egy ukrán médiavállalat tulajdonosa a dél-ukrajnai Melitopolban saját bőrén tapasztalta, hogy az oroszok tényleg nem ismernek lehetetlent, ha hazugságaik terjesztéséről van szó.

Miután az orosz erők elfoglalták Melitopol városát, öt fegyveres orosz kopogtatott Mikhajlo ajtaján: berontottak, elvették tőle laptopját és számítógépét, majd őt és feleségét arra kényszerítették, hogy menjenek el az orosz bázisra „egy beszélgetésre”. A „beszélgetés” azonban legkevésbé sem baráti hangulatban zajlott.

Első körben megkérdezték tőle, hogy médiavállalata „miért nevezi megszállóknak az oroszokat”, mire Mikhajlo visszakérdezett: „mégis mi másnak nevezném őket?”. Ekkor elkezdték magyarázni Putyin „nácimentesítési terveit”, mire Mikhajlo megosztotta elrablóival, hogy ő egyébként egy oroszul beszélő zsidó, tehát nem igazán érti, hogy mégis mit keresnek Ukrajnában az oroszok. Kijelentette: „számomra ti csak megszállók vagytok”.

Miután úgy határozott, hogy nem fog segíteni az oroszoknak és nem fog együttműködni sem velük semmilyen formában, csak úgy tudta elkerülni, hogy a hazug propaganda az ő vállalatának neve alatt is terjedjen, hogy bezárta a boltot: bezárta a szerkesztőséget és még az újság honlapját is megszüntette.

Ekkor jött az igazi döbbenet: az oroszok ellopták a vállalat logóját, elindítottak egy nagyon rossz minőségű, kizárólag álhíreket terjesztő újságot és úgy tettek, mintha Mikhajlo vállalata adta volna ki a lapot. A vállalkozó megosztotta, az újság nem csupán álhíreket terjesztett, de borzasztóan igénytelen módon is lett megszerkesztve, ráadásul az első kiadvány címlapján a melitopoli bábpolgármester arca virított, mellé szerkesztve egy kép, amin az orosz megszállók épp „segítenek a rászorulókon”.