Kényszermunka miatt perelik a Vatikánhoz ezer szállal kötődő katolikus szervezetet
A Da-Vinci kód könyv és film kedvelői számára ismerős lehet az Opus Dei, amely sokkal inkább egy konzervatív katolikus szektaként, mintsem szervezetként lett felfestve.
Fotó: Unsplash/Scott Rodgerson
Az Opus Deit még egy Josemaria Escrivá nevű spanyol pap alapította 1928-ban, amelynek összesen 70 országban több mint 90 ezer tagja van. A csoportot nagyon kedvelt II. János Pál pápa, aki Escrivát még 2002-ben boldoggá avatta.
Az Opus Deinek rendkívül különleges státusza van a Vatikánon belül, ugyanis közvetlenül a pápának jelentenek. A tagok többsége laikus és nő, akik világi munkával és családdal rendelkeznek, de arra törekednek, hogy „megszenteljék hétköznapi életüket”, míg a tagok kisebbsége papokból és cölibátusban élő laikusokból áll.
Az AP hírügynökség most megosztotta a jelenleg 56 éves Lucia Giménez történetét, aki éveken keresztül takarította az Opus Dei argentin rezidenciájának férfi vécéjét úgy, hogy egy centet sem kapott érte, cserébe súlyos fájdalmakat szenvedett.
Giménez még 14 éves került az Opus Dei kötelékébe Paraguayban, azzal az ígérettel, hogy oktatást biztosítanak számára. Ez az oktatás azonban kimerült abban, hogy házimunkákra, mint főzés és takarítás képezték, amit főként az Opus Dei rezidenciáin végzett.
A paraguayi nő 18 éven keresztül mosott, takarított és végzett egyéb házimunkát a szervezet tagjainak napi 12 órában, amelynek során mindössze étkezésre és imádkozásra biztosítottak neki szünetet, ráadásul semmi pénzt nem látott ezért cserébe.
Giménez mellett összesen 41 nőt nyújtott be panaszt a Vatikán felé a szervezetről, amiért kizsákmányolta a tagokat és munkára kényszerítette őket. Ezen felül a panaszban kifejtették, hogy hatalmi és lelkiismereti visszaélések történtek az Opus Dei részéről.
A főként argentin és paraguayi nőket a világ legkülönbözőbb pontjaira küldték ki dolgoztatni 1974 és 2005 közötti 31 éves időszakban, többek között Argentínába, Bolíviába, Kazahsztánba, Olaszországba, Paraguayba és Uruguayba.
A panaszban kifejtették azt is, hogy már egészen kiskoruktól kezdődően illegális körülmények között dolgoztatták őket úgy, hogy még társadalombiztosítást sem kaptak. Éppen ezért a nők kártérítést követelnek, valamint azt, hogy az Opus Dei ismerje el a visszaéléseket és kérjen bocsánatot.
„Elegem volt már a térdfájásból és abból, hogy le kellett térdelnem a zuhanyzókban. Nem adtak semmi időt arra, hogy gondolkodj vagy kritizálni merd őket, vagy kijelentsd, hogy nem szereted a helyzetet, mert arra kényszerítettek, hogy ad fel magad teljesen Istennek”
mondta Giménez.
A nők állítása szerint az Opus Dei papjai és más tagjai „lelkiismereti kényszert” alkalmaztak rajtuk, hogy nyomást gyakoroljanak rájuk a szolgálatok elvégzésére. Különböző lelki gonoszságokkal rémisztették őket, hogy amennyiben nem engedelmeskednek, akkor Isten állítólagos akaratát sértik meg.
A legtöbb nő állítása szerint a fizikai és pszichés helyzet már elviselhetetlen volt, ezért döntöttek a távozás mellett. A távozásukat követően sem kaptak azonban pénzt, cserébe többüknek pszichológushoz kellett járnia.
