Nem véletlenül nevezik őket az „örök tavasz szigeteinek”, mivel a hőmérséklet ritkán süllyed 18 °C alá. A szigetek vulkanikus eredetűek, és a mai napig aktív tűzhányók formálják őket: a tenerifei Teide például nemcsak Spanyolország legmagasabb csúcsa, hanem a világ harmadik legnagyobb vulkanikus képződménye is.

Egy brit utazó, aki elmondása szerint „mindegyik Kanári-szigeten nyaralt már – Lanzarote, Tenerife, Gran Canaria, Fuerteventura, La Palma”, arról számolt be, hogy bár számtalan alkalommal mászott fel a Teide csúcsára, mégis van egy tényező, amely miatt az utóbbi években nem tért vissza. Mint mondta: „Az a fekete homokos partok.”

A fekete homok vulkáni lávából származik, amelyet az óceán hullámzása apró szemcsékké zúzott. Tenerife északi részén több ilyen strand található, Lanzarotén pedig a Playa de Janubio és a Playa de El Golfo számít híres fekete homokos partszakasznak. Bár ezek a strandok kétségtelenül látványosak és természeti értékük vitathatatlan, az utazó szerint „a Kanári-szigeteki nyarak forróságában a fekete homok elviselhetetlenül forró a talpam alatt, sokkal több hőt nyel el, mint a fehér vagy aranyhomokos partok.”

A beszámoló szerint a fekete homokos strandok kevésbé feleltek meg az elvárásoknak, mint amit a képeslapok idilli képei sugalltak. Az utazó összehasonlításképp Szardíniát említette, ahol „mindenhol érintetlen fehér strandok és kristálytiszta víz fogadott, ami sokkal fényűzőbb és trópusiabb élményt nyújtott, mint a Kanári-szigeteken.” – idézi a Mirror.

Fontos azonban megjegyezni, hogy sokan éppen a fekete homokos partok drámai szépsége, ritkasága és vulkanikus tájakhoz való kötődése miatt választják a szigeteket. Emellett Tenerifén aranyhomokos strandok is találhatók, például a főváros közelében fekvő Las Teresitas, amelyet a 60-as években több mint 5000 tonna Szaharából származó homokkal alakítottak ki. Ez a mesterséges strand híres nyugodt, sekély vizéről, ám mindig zsúfolt, mivel turisták és helyiek egyaránt keresik.