A Nyiragongo kitörése után még mindig eltűnt gyermekeket keresnek Kongóban
A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén található Nyiragongo május 22-i kitörése és az öt nappal későbbi, Goma városára vonatkozó evakuálási parancs több ezer embert kényszerített lakóhelye elhagyására. A kétségbeesett menekülés közepette egyes családok elszakadtak egymástól, és nagyon fiatal gyermekeket hagytak magukra, ezért a helyi szervezetek egy csoportja azon dolgozik, hogy gondoskodjon ezekről a gyermekekről, és segítsen nekik újraegyesülni családjukkal.
A kelet-kongói Gomából elmenekült lakosok várnak ételosztásra a várostól mintegy 25 kilométerre, nyugatra fekvõ Sakéban 2021. május 28-án. Több tízezren indultak útnak a városból, miután a hatóságok részleges evakuálást rendeltek el a nemrég kitört Nyiragongo vulkánból ömlõ lávafolyam miatt. Az öt napja történt vulkánkitörés következtében legkevesebb 15 ember életét vesztette és több száz ház megsemmisült.
MTI/AP/Moses Sawasawa 
A Nyiragongo váratlan kitörése május 22-én éjszaka pánikot keltett Goma városában, a Kongói Demokratikus Köztársaság Észak-Kivu tartományában. A lávafolyam számos házat elpusztított a Goma környéki városrészekben, a helyieknek pedig, akiket nem figyelmeztettek a kitörésre, azonnal menekülniük kellett.
Az UNICEF szerint legalább 32 ember halt meg a kitörés közvetlen következményeként, köztük három gyermek. A szervezet több mint ezer olyan gyermeket azonosított, akiket a kitörés éjszakáján elválasztottak szüleiktől.
Az elszakított gyermekek száma tovább nőtt, amikor napokkal később a hatóságok elrendelték Goma evakuálását, ami tömeges menekülést váltott ki a lakosság körében. Közel 400 ezer ember menekült el a városból, minden irányba. Néhányan a mintegy 30 km-re északnyugatra fekvő Sakéba mentek, míg mások észak felé, Rutshuru területére.
De voltak, akik a szomszédos Dél-Kivu tartományban lévő Minova felé menekültek, míg mások kelet felé indultak, hogy megpróbáljanak átjutni a ruandai határon. Sokan gyalog menekültek, bőröndöket, csomagokat és egyes esetekben még matracokat is cipeltek, miközben órákon át gyalogoltak, hatalmas távolságokat megtéve.
Jack Sinzahera, az AMKA CONGO demokráciapárti kollektíva tagja, május 30-án, vasárnap ellátogatott a kitelepítettek rutshurui táborába. Ott találkozott olyan családokkal, akiknek eltűntek a gyermekei, valamint olyan elszakított gyermekekkel, akik teljesen egyedül voltak:
„A május 27-i evakuálás során a lakosok tanácsokat kaptak: például írják fel a telefonszámukat egy papírra, és rakják gyermekeik zsebébe. Ennek ellenére jó néhány gyermeket útközben elválasztottak a szüleitől, a zsúfoltság és a tömeg miatt néhány gyermek szem elől tévesztette szüleit, és rossz irányba ment”.
A vészhelyzetre való tekintettel a Rutshuru-i Területi Ifjúsági Tanács mintegy 20, családjától elszakított gyermeknek nyújtott menedéket. A France 24 Observers csapata Roger Sebyerával, e csoport egyik tagjával beszélgetett:
„Goma és Rutshuru között körülbelül 70 km a távolság. A menekülő emberek rendkívül stresszesek voltak, és a tömegben, ha két-három percre szem elől vesztettük egy családtagunkat, könnyen elveszíthettük. Vannak gyermekek is, akik azt mondták, hogy teljesen egyedül menekültek. Irodáinkban jelenleg számos kísérő nélküli gyermeket szállásolunk el, akiknek nincs hová menniük. Jelenleg (május 31-én, hétfőn) körülbelül 20 egy és hét év közötti gyermek van nálunk. Éjszakánként Rutshuru környékén sétálunk. Néha magányos gyerekeket találunk, akik az út melletti fák alatt alszanak.”
„Rutshuruban két telephelyet hoztak létre a kitelepítettek számára. Minden reggel odamegyünk, hogy megnézzük, vannak-e olyan családok, akiknek hiányzik a gyermeke. Ha igen, felírjuk a nevüket, majd visszamegyünk az irodánkba. Szombat óta tíz családot sikerült újraegyesíteni a gyermekeikkel. Azon dolgozunk, hogy felvegyük a kapcsolatot a Sakéban és máshol lévő menekülttáborokat működtető emberekkel, hogy megpróbáljuk megtalálni az eltűnt gyermekek szüleit. De nem minden áldozat van kitelepítettek táborában, néhányan vendéglátó családoknál laknak. A Vöröskereszt is segít nekünk abban, hogy ezeket a gyermekeket összekapcsoljuk a családjukkal. Eközben a közösség együtt dolgozik, hogy etesse és gondozza ezeket a gyermekeket.”
Több civil szervezet dolgozik a kitelepítettek nyilvántartásán, de az eltűnt gyermekek pontos száma még mindig nem ismert. Az Observer csapata beszélt Marcel Muamba Kalalával, a Vöröskereszt észak-kivui fiókjának elnökével, aki elmondta, hogy szervezete 1328 kérést kapott a gyermekeiket még mindig kereső szülőktől.
A szervezet elnöke elmondta, a válság kezdete óta 177 kísérő nélküli gyermeket azonosítottak, és kifejtette, hogy közülük 94 gyermeket azóta újraegyesítettek a családjukkal, míg további 83-at a szociális szolgálatok által működtetett helyi központokba küldtek. Marcel Muamba Kalala azt mondja, arra bátorít minden helyi csoportot, amely kísérő nélküli gyermekeket gondoz, hogy vegye fel a kapcsolatot a Vöröskereszttel.
Az észak- és dél-kivui szervezetek szintén aggódnak a katasztrófa áldozatainak életkörülményei miatt, miután sokuknak nincs biztosítva az élelem, a víz és más alapvető szükségletek sem. Az Orvosok Határok Nélkül is aggódik a kolera kitörése miatt a kitelepítettek táboraiban.
