A CBR kritikája szerint Clint Bentley új alkotása, Az álmok vágányán pontosan ilyen: „Ez az a fajta film, aminek moziban lenne a helye, és amit olyan közönségnek kellene együtt átélni, akik nem ismerik egymást, de a történet által mégis összekapcsolódnak.” A főszereplőt, Robert Grainiert Joel Edgerton alakítja, aki érzékenyen mutatja be a csendes, belső démonokkal küzdő férfit.

Robert fakitermelőként dolgozik a 20. század eleji Amerikában, ahol sokan – köztük ő maga is – bizonytalanok voltak abban, hol a helyük a gyorsan változó világban. Élete akkor vesz fordulatot, amikor megismeri Gladyst (Felicity Jones), majd megszületik közös lányuk.

A film Denis Johnson 2011-es novellájának adaptációja, amely 95 perces játékidővel mutatja be Robert életét a gyermekkortól az öregkorig. „Az álmok vágányán nem több egy hétköznapi történetnél egy férfi életéről, és arról a szörnyű belső harcról, amit vív. Mégis, az évek során Robert világmegértése egyfajta himnusszá válik az életről.”

Robert alakja egyszerre testesíti meg a korszak munkásainak küzdelmeit és az univerzális emberi érzéseket: szeretetet, bűntudatot, önutálatot. Edgerton alakítása különösen erős, a kritika szerint „nem kell sokat mondania ahhoz, hogy átadja Robert mély érzelmeit – szúrós kék szemei és az a képessége, hogy kisebbnek mutassa magát, mint amilyen, mindent elárulnak.”

A mellékszereplők és a történet súlya

Robert életében fontos szerepet játszik Ignatius Jack, a bennszülött boltvezető (Nathaniel Arcand), valamint Arn Peeples, a robbanóanyag-szakértő (William H. Macy). A férfi introvertált, mégis nagy szívű, aki mindig képes új embereket befogadni az életébe.

Egy tragikus esemény azonban örökre megváltoztatja. Ettől kezdve Robertet kísértik a férfi arcának látomásai, és álmaiban saját gyermekkori önmagát látja, amint elgázolja egy vonat. A kritika szerint Edgerton alakítása „annyira költői és fájdalmas, hogy maga a szerep válik az önmagának megjósolt büntetéssé.”

A film vizuális ereje és üzenete

Az álmok vágányán nemcsak történetében, hanem képi világában is különleges. A 3:2 képarányban forgatott film sötétebb, mégis élénk színvilágot használ, amely egyszerre idézi meg a természet pusztító és életet adó erejét. A kritika szerint „Az álmok vágányán gyönyörűen megírt történet, ami sokat mond anélkül, hogy sokat mondana.”

A film nem kínál egyértelmű választ arra, mi az élet értelme, de megmutatja, hogy a szenvedésben is ott rejlik a remény. „Az álmok vágányáns több mint bármi mást, reményt kínál azoknak, akik a sötétségben próbálnak fényt találni.”