Ez a történet nem a megszokott krimik közé tartozik. A ScreenRant kritikája szerint a sorozatot az a kérdés lebegteti be, amely minden bűnügyi történet fölött ott tornyosul: „vajon a tettes kilétének felfedése képes lesz-e tovább emelni a történet intenzitását egy olyan csavarral, amelyre senki sem számít?” A Minden történetnek két oldala van már a nyitójelenetben egy súlyos bűncselekménnyel indít, ami lavinaszerűen sodorja magával a vidéki közösséget.

A sorozatot William Oldroyd és Anja Marquardt rendezte, és a kritika szerint „a csavaros thriller magasra teszi a lécet a 2026-os tévés mércéhez”, miközben olyan narratív megtévesztéseket és fordulatokat alkalmaz, amelyek minden kulcspillanatban újraírják a néző elvárásait. A főszereplők, Tessa Thompson (Anna Andrews) és Jon Bernthal (Jack Harper) erős jelenléttel viszik a hátukon a történetet, amelyben egy széthullott házasság, egy feldolgozatlan trauma és egy rejtélyes bűncselekmény fonódik össze.

A történet középpontjában Rachel Hopkins meggyilkolása áll, ami nemcsak a kisvárost rázza meg, hanem újra egymás útjába sodorja a két főszereplőt. Jack Harper, a megviselt, középkorú nyomozó vezeti a nyomozást, miközben Anna Andrews – az egykori híradós, aki egy év önkéntes száműzetés után tér vissza – a cselekmény médiavisszhangjában látja karrierje újraindításának lehetőségét. A két szereplő közötti feszültség nem csupán szakmai, hanem mélyen személyes is, hiszen közös múltjuk és közös veszteségük minden döntésükre árnyékot vet.

Megint nagyot alkotott a Netflix

A Minden történetnek két oldala van egyik legnagyobb erőssége, hogy rétegei lassan, de következetesen tárulnak fel. A kritika szerint a sorozat „olyan narratív megtévesztéseket alkalmaz, amik minden kulcspillanatban újraírják a néző elvárásait”, és ez valóban érezhető: a jelenetek között folyamatosan váltakoznak a jelenkori események és Anna tinédzserkori emlékei, melyek egy sötét, rég eltemetett titokra utalnak. A cselekmény szálai egykori barátnők csoportjához vezetnek, akik életét egy fiatalkori tragédia örökre megváltoztatta.

A sorozat atmoszférája feszült és nyugtalanító, a vidéki környezet pedig csak tovább erősíti a bezártság és a gyanakvás érzését. A ScreenRant szerint a sorozat „egy lebilincselő élmény, amely folyamatosan találgatásra készteti a nézőt”, és ez a fajta bizonytalanság végig meghatározza a hatrészes minisorozat ritmusát. A történet végső csavarja pedig nemcsak sokkoló, hanem visszamenőleg is átértelmezi az addig látottakat.

A Netflix adaptációja ugyan megváltoztatja a regény eredeti helyszíneit – London és Blackdown helyett Atlanta és Dahlonega kerül a középpontba –, de a kritika szerint a sorozat „megőrzi a regény narratív lendületét”, és a vidéki közegben még erőteljesebben hat az elkövető utáni hajsza. A történet végére pedig egy olyan gonoszság tárul fel, amely minden korábbi jelenetet új megvilágításba helyez.