A Collider szerint a hatrészes koreai krimi-thriller 12,7 millió megtekintést gyűjtött össze, 83%-os Rotten Tomatoes‑értékelést szerzett, és egy rövid időre még a Breaking Badet is megelőzte a Netflix toplistáin. Ez különösen erős egy olyan sötét, morálisan nyomasztó sorozattól, amiben nincsenek egyértelmű hősök.

A Choi Hee‑seon Kakao‑webtoonja alapján készült, Lee Il‑hyung által írt és rendezett sorozat olyan történetet mesél el, amely türelmet jutalmaz, előítéleteket büntet, és a nézőt még jóval a stáblista után is a szereplők döntéseinek súlya alatt hagyja.

Miről szól a „Karma”?

A sorozat káosszal nyit: egy súlyosan megégett férfit húznak ki egy raktártűzből, majd a fiktív Guhoe város kórházába szállítják. A férfi túléli – épphogy –, és azt állítja, hogy ő Park Jae‑yeong, ami láthatóan megrázza a kezelőorvost, Lee Ju‑yeont (Shin Min‑a). Innen a történet 15 nappal korábbra ugrik vissza, és elkezdi kibontani, hogyan kapcsolódik össze hat, látszólag egymástól független ember sorsa.

A középpontban Jae‑yeong (Lee Hee‑joon) áll, egy adósságokba fulladó gyári munkás, akit egy könyörtelen uzsorás fenyeget. Kétségbeesésében olyan döntést hoz, amely mindent elindít: megrendezi saját apja halálát, hogy felvegye az életbiztosítást. A terv természetesen nem megy simán – a Karma világában semmi sem megy –, és a következmények lavinaként sodornak magukkal mindenkit: egy saját motivációkkal rendelkező bűnözőt, egy szélhámos házaspárt, egy végzetes hibát eltussolni próbáló orvost, valamint egy tanút, aki sokkal veszélyesebb, mint bárki sejtené.

A történet folyamatosan ugrál az időben és a nézőpontok között, miközben lassan kirajzolódik, hogyan hatnak egymásra a szereplők döntései. A párhuzamos szálak végül egyetlen, összetett narratívává fonódnak össze, ahol mindenki egyszerre áldozat és elkövető.

Miért érdemes megnézni?

A sorozat ereje nem csupán a fordulatokban rejlik – bár abból bőven akad –, hanem abban, hogyan építi fel őket. Lee Il‑hyung hagyja, hogy a nézők találgassanak, majd a legrosszabb pillanatban tárja fel a kegyetlen igazságot. A motivációk új megvilágításba kerülnek, és olyan események is pusztító következményekkel járnak, amelyek elsőre jelentéktelennek tűnnek.

A sorozat hangulata a krimidrámák és a morális tanmesék között lebeg. A bűncselekmény nem romantizált, hanem véletlenszerű értelmetlen. A központi üzenet egyszerű, mégis nyugtalanító: a rövidítéseknek ára van, és sosem tudhatjuk, hol csapódik le.

A Karma egyik legkülönlegesebb vonása, hogy nem siet a lezárással. Nem minden szál kap hagyományos értelemben vett kielégítő befejezést, és nem minden karakterív egyenrangú – ez megosztja a nézőket, ugyanakkor tökéletesen illik a sorozat világképéhez: az élet sem igazságos, és a következmények sem azok.

A sorozat nem feloldozást kínál, hanem azt vizsgálja, hogyan magyarázzák meg az emberek a legrosszabb döntéseiket. A pénz, a büszkeség, a félelem és az önvédelem szinte minden szereplőt mozgat – és a -Karma nem tesz úgy, mintha ezek ritka motivációk lennének.

Miért robbant be a Netflixen?

A siker egyik oka az időzítés: a Netflix közönsége egyre nyitottabb a keményebb hangvételű koreai thrillerekre. A rövid, intenzív formátum ideális, miközben a sorozat vége kifejezetten vitára ösztönöz – a közösségi médiában hosszú szálak elemzik az utolsó epizódokat és a cím valódi jelentését.

Aki olyan krimiket szeret, amik bíznak a nézőben, nem kínálnak könnyű válaszokat, és nem igénylik, hogy a szereplők szerethetők legyenek, annak a Karma az év egyik legerősebb nemzetközi Netflix‑premierje.