2024-ben az amerikai felhasználók 48,1%-a, a kanadaiaknak pedig 60,7%-a nézett valamilyen bűnügyi dokumentum- vagy fikciós sorozatot. A platform gyakran minőségi, sokszor áldozatközpontú produkciókkal jutalmazza a rajongókat – ilyen például A Long Island-i sorozatgyilkos nyomában. A Szörnyeteg: Az Ed Gein-sztori azonban nem tartozik ezek közé.

A kritikusok szerint a sorozat „nem jó, finoman szólva”, és az elmúlt tíz év egyik legrosszabb krimisorozataként tartják számon. Sőt, még Ryan Murphy előző, gyengén fogadott évadát, A Lyle és Erik Menendez-sztori-t is alulmúlja, amely „21%-ot ért el a Rotten Tomatoes-on”, míg a Menendez-sztori „45%-ot”. Ennek ellenére Az Ed Gein-sztori 415 millió megtekintett órát gyűjtött 2025 júliusa és decembere között, ezzel a Netflix legnézettebb true crime tartalma lett, jócskán megelőzve a második helyezett Sean Combs: The Reckoning 209 millió óráját.

Miért utálják a kritikusok?

A nézőszám alapján sokan azt hihetnék, hogy a sorozat gyenge színészi játékkal vagy rossz produkciós minőséggel bukott meg. Csakhogy az Us Weekly szerint „a szereplőgárda minden tagja nagyszerű alakítást nyújt, és a látványtervezés is kiemelkedő”. A probléma tehát nem a kivitelezésben, hanem a történetben rejlik.

A legnagyobb gond az, ahogyan a sorozat Ed Geint (Charlie Hunnam) ábrázolja. A hírhedt sorozatgyilkost – aki nem tekintette az embereket embernek – a széria „csendes, kisvárosi fiúként mutatja be, aki nem tudta, mit tesz, és legalább annyira áldozat, mint azok, akiket megölt.”

A nézők szinte bele vannak kényszerítve abba, hogy empátiát érezzenek Gein iránt, akinek tetteit a sorozat mentális betegséggel, vallási fanatikus anyával (Laurie Metcalf) és egy halálmániás barátnővel, Adeline Watkins-szal (Suzanna Son) magyarázza.

A történet azonban súlyos pontatlanságokkal él. Adeline Watkins valóban létezett, de csak távolról ismerte Geint, és „tagadta a románcról szóló állításokat”. Semmi nem utal arra, hogy osztotta volna Gein beteges érdeklődését, vagy tudott volna a bűncselekményekről. A sorozat másik súlyos ferdítése, hogy Gein állítólag segített az FBI-nak Ted Bundy elfogásában – ez „teljes kitaláció”, amely mintha azt a célt szolgálná, hogy valamiféle megváltást adjon a gyilkosnak.

Miért veszélyes a sorozat sikere?

A kritikusok szerint Murphy esetleges szándéka – hogy reflektáljon a társadalom sorozatgyilkosok iránti beteges érdeklődésére – teljesen elveszik a „szenzációhajhász képek és a felesleges brutalitás” mögött. Ironikus módon a sorozat éppen annak köszönheti sikerét, amit kritizálni próbál: az emberek kíváncsiságának, hogy megértsék a gonoszt – írja a Collider.

A probléma ott kezdődik, hogy a sorozat „okot ad arra, miért lett Gein olyan, amilyen, és az igazság nem számít, ha útban van annak, hogy Geint empatikussá, érdekessé és izgalmassá tegyék.” Az áldozatok háttérbe szorulnak, szinte láthatatlanná válnak.

A cikk szerint ez azért különösen aggasztó, mert a sorozatot nem néhány ezren látták, hanem több százmillió órányi megtekintést gyűjtött össze. „Az igazságtalanságok, a hazugságok, a Gein tetteinek igazolása és az áldozatok teljes elhagyása most milliók fejében él.” Egy olyan világban, ahol „a valóság ellenőrzése haldokló művészet”, és ahol a média alakítja a narratívát, az ilyen torzítások különösen veszélyesek.