A nagy árvíz azonban hamar túlnő a saját keretein: a fizikai túlélésről szóló történet hirtelen metafizikai irányba fordul, és olyan sci-fi koncepciókat kezd el mozgatni, amelyek kétórás játékidőbe egyszerűen nem férnek bele. A film eleje még egy katasztrófafilm-rajongó álma: a történet A Poszeidon katasztrófa és a Pokoli torony elemeit idézi, miközben a szereplők egy felhőkarcoló emeletei között menekülnek az egyre emelkedő víz elől.

A Variety kritikája szerint azonban a forgatókönyv hamar „túlkomplikált” irányba fordul, és olyan filmek struktúráját kezdi másolni, mint a A holnap határa vagy az Eredet, amik az időhurkokkal és alternatív valóságokkal játszanak.

A történet An-na-ról (Kim Da-mi) szól, aki egy mesterséges intelligenciával foglalkozó kutatólabor vezető kutatója. A film elején a hatéves Ja-in ébreszti azzal, hogy „kint egy úszómedence van”, ami hamar kiderül, hogy nem gyermeki túlzás: a víz percek alatt eléri a harmadik emeletet. A lakók pánikszerűen próbálnak feljebb jutni, miközben az árhullámok újra és újra elöntik az épületet, hol embereket sodorva el, hol holttesteket úsztatva végig az utcákon.

A katasztrófa globális

An-nát egy külön biztonsági tiszt, Son Hee-jo (Park Hae-soo) védi, aki közli vele, hogy a katasztrófa globális, és nem klímaváltozás, hanem „ütköző aszteroida-törmelék” okozza, amely órákon belül „véget vethet a civilizációnak”. A nő tudása kulcsfontosságú lehet az emberiség jövője szempontjából, ezért a cél, hogy eljussanak a 30. emeleti tetőre, ahol helikopter várja őket.

A film közepe után azonban a történet radikálisan irányt vált: An-na újra és újra átéli ugyanazokat a helyzeteket, mintha időhurkokba ragadt volna. A kritika szerint ez a rész „érdekes játék”, de a forgatókönyv nem tudja megtartani a narratív szabályokat, és a sok flashback, flashforward, szimuláció és alternatív valóság „szétzilálja az érzelmi kötődést”. A halott szereplők visszatérnek, a hullámok újra és újra lecsapnak, és egyre több jelenet „pixeles számítógépes modellekre” emlékeztet.

Kimagaslóan jók a szníészek a filmben

A Variety szerint a film második fele olyan, mintha „egy sokkal hosszabb, koherensebb vízió összevágott jelenetsora” lenne, amely stimuláló ugyan, de „túl zsúfolt és rosszul kontextualizált” ahhoz, hogy valóban működjön.

A színészek teljesítménye ugyanakkor erős: Kim Da-mi hitelesen hozza a kétségbeesett, mégis eltökélt anyát, Park Hae-soo pedig meggyőző, mint kemény, mindenre felkészült testőr. A gyermekszereplő karaktere viszont a kritika szerint „kissé terhes”, és a film érzelmi hangsúlyai – a szülő‑gyermek kapcsolat, az elhagyástól való félelem – túlzottan ismétlődnek, amit a „szirupos zongoradallamok” még inkább kiemelnek.

A vizuális megvalósítás azonban vitathatatlanul erős: a víz alatti jelenetek, a rombolás, a közelharcok és a külső‑belső térben játszódó sci-fi képsorok mind látványosak. A Variety összegzése szerint „rengeteg a néznivaló, és egyetlen unalmas pillanat sincs”, ám a film összhatása „nem éri el a címben ígért nagyságot”, mert a második felét „túl sok zavaros réteg” terheli.

A FlixPatrol adatai szerint a magyar nézők is rajonganak a Netflix új filmjéért, mert a hazai toplistán a 2. helyen áll. Csak a Grincs előzi meg, ami erősen az ünnepi időszaknak tudható be.