A Netflix az elmúlt években szinte minden műfajban kipróbálta magát, legyen szó animációról, akcióról vagy romantikus vígjátékokról, ugyanakkor a science fiction területén különösen erős portfóliót épített ki olyan sorozatokkal, mint a Dark, a Black Mirror vagy a Stranger Things.

Ezek között is kiemelkedik a Lost in Space három évados feldolgozása, amely az 1960-as évek egyik meghatározó sci-fi sorozatát gondolta újra modern szemlélettel, miközben tisztelettel adózott az eredeti előtt, és sikeresen korrigálta az 1998-as moziváltozat látványos hibáit.

Régre nyúlik vissza a sztori

Az eredeti Lost in Space 1965. szeptember 15-én debütált, és Johann David Wyss A svájci Robinson család című regényének laza adaptációjaként mutatta be a Robinson család űrbéli kalandjait.

A történet szerint John Robinson asztrofizikus és felesége, Maureen biokémikus gyermekeikkel együtt egy öt és fél éves küldetésre indulnak egy, az Alfa Centauri körül keringő, Földhöz hasonló bolygó felé, amely az emberiség túlnépesedési problémáira kínálna megoldást az űrkolonizáció első lépéseként.

A családhoz csatlakozik Donald West őrnagy, valamint a titokban szabotőrként jelen lévő Dr. Zachary Smith, akinek akciói végül végzetesen eltérítik a küldetést, és a szereplők szó szerint elvesznek az űrben.

Eleinte más volt a sorozat

A sorozat kezdetben feszült túlélődráma volt, amely egy idegen bolygón rekedt család küzdelmeit mutatta be, miközben kreatív ötleteivel és akkoriban figyelemre méltó vizuális megoldásaival jelentős hatást gyakorolt a műfajra – írja a Collider.

Az évek során azonban Dr. Smith komikus ármánykodásai és a Will, valamint a robot közötti dinamika egyre inkább a könnyedebb, már-már parodisztikus irányba tolta el a történetet, ami bár eltávolította a kezdeti komolyságtól, sajátos bájt adott a produkciónak. A sorozat valódi erejét mindvégig az adta, hogy a család egységként működött, és a közös problémamegoldás állt a középpontban.

Nem tudta megragadni a lényeget a film

Az 1998-as mozifilm ezzel szemben nem tudta megragadni ezt a lényeget, amit a kritikai fogadtatás is tükrözött, hiszen mindössze 27 százalékos értékelést kapott a Rotten Tomatoes oldalán. A film sötétebb hangvételt választott, túlbonyolított időutazásos cselekménnyel és látványos akciójelenetekkel próbálta pótolni a karakterépítést, miközben túlzottan támaszkodott a „Veszély, Will Robinson” szállóigére, és háttérbe szorította a családi kapcsolatokat.

A Netflix 2018-ban indította útjára saját változatát, amely már az első évadban világossá tette, hogy a családi dinamika ismét a történet motorja lesz, ugyanakkor a modern technológia és a kifinomult vizuális effektek új dimenziót adnak az élménynek. Maureen immár űrmérnök és a küldetés parancsnoka, míg John egykori haditengerészeti különleges alakulatnál szolgált, Judy fiatal kora ellenére a csapat orvosaként dolgozik, Penny kreatív és lázadó tinédzserként kap hangsúlyosabb szerepet, Will pedig egy idegen robothoz kötődik, amelyet a kényszerleszállás után ismer meg.

Donald West karaktere

Donald West karaktere szintén árnyaltabbá vált, hiszen a kezdetben önérdekű csempészből fokozatosan a Robinson család megbízható szövetségese lesz, miközben Dr. Smith alakját Dr. Zoe Smith formájában egy összetett és kifejezetten veszélyes antagonista testesíti meg, aki már nélkülözi az eredeti sorozat bohókás vonásait.

Emellett a sorozat ügyesen egyensúlyoz a humor, a kaland és a valódi drámai tétek között, és úgy idézi meg a klasszikus elemeket, hogy közben releváns marad a 2025-ös nézők számára is.

A Lost in Space modern feldolgozása tehát nem csupán látványos sci-fi produkció, hanem olyan történet, amely a család, az összetartás és a kitartás fontosságát állítja középpontba, miközben sikeresen törli az 1998-as film negatív emlékét, és végleg bebiztosítja helyét a televíziós science fiction meghatározó alkotásai között.