Ez volt a Valós halál első évada, ami Richard K. Morgan azonos című regényén alapul, mely 2002-ben elnyerte a Philip K. Dick-díjat, és minden olyan elemet magában hordoz, amit a cyberpunk műfaj a kezdetektől képvisel: nyers valóságot, technológiai forradalmat, morális összeomlást és egy olyan jövőképet, amelyben az emberi lét értelmezése végérvényesen elmosódik.

A Netflix az első évad adaptációjával méltó módon nyúlt az alapanyaghoz, hiszen a sorozat futurisztikus, kegyetlen és gondolatébresztő világot épít, miközben több „agyolvasztó” technológiai ötletet vonultat fel, mint amennyit a műfaj rajongói egyetlen produkciótól elvárhatnának. Bár a második évad már jóval kevesebb figyelmet kapott, és végül a sorozat kaszálásához vezetett, még ez is 81 százalékos értékelést ért el a Rotten Tomatoes-on, ami önmagában jelzi a Valós halál súlyát a sci-fi televíziózásban.

Egy jövő, amit saját technológiája rothaszt szét

A cyberpunk egyik legizgalmasabb sajátossága, hogy a jelen társadalmi problémáit egy technológiailag fejlett, mégis erkölcsileg széthullott jövőbe vetíti ki, ahol az emberi mivolt már nem mérhető a korábbi normák szerint. A Valós halál világában az emberek teste csupán „tok”, miközben a tudat és az emlékezet digitális adattá válik, amely bármikor áthelyezhető.

A történet 360 évvel a jelen után játszódik, amikor az emberiség visszafejtett egy idegen eredetű technológiát, amely lehetővé teszi az emberi tudat letöltését és úgynevezett kortikális stackekben való tárolását, amelyeket a gerinc tövébe ültetnek be. Ez a rendszer gyakorlatilag a halhatatlanság ígéretét kínálja – ám kizárólag azoknak, akik meg tudják fizetni az új testekbe, azaz „sleeve-ekbe” történő átköltözés árát.

Miközben az elit korlátlanul hosszabbítja meg életét, a szegény tömegek és a társadalom peremére szorultak észrevétlenül szenvednek és halnak meg. Ebben a kegyetlen világban még a bűnözők és forradalmárok is visszahozhatók a halálból, hogy elszámoltassák őket – vagy épp alkut kössenek velük.

Takeshi Kovacs és az identitás szétesése

A történet középpontjában Takeshi Kovacs áll, az Envoys nevű szabadságharcos csoport utolsó ismert túlélője, akinek tudata évszázadokon át „jégen” volt. Amikor újraélesztik, egy Elias Ryker nevű rendőr testébe kerül, ami azonnal szembesíti a sorozat egyik legnyugtalanítóbb alapvetésével: az ember nem a teste, hanem az emlékei és tudata határozza meg.

Kovacs egyszerre kénytelen feldolgozni saját múltjának durva emlékeit és Ryker korábbi tetteinek következményeit, miközben egyre mélyebbre sodródik egy olyan összeesküvésben, amely túlmutat egy egyszerű bűnügyön. Új „életét” Laurens Bancroft, egy több mint 300 éves, rendkívül gazdag „Metuzsálem” ajánlata indítja el, aki szabadságot ígér Kovacsnak, ha segít felderíteni egy gyilkosságot – amely történetesen Bancroft saját halála.

A nyomozás eredményei

A nyomozás során Kovacs nemcsak fegyveresekkel és múltbéli démonaival küzd meg, hanem olyan karakterekkel is, mint Kristin Ortega hadnagy, egy bosszúszomjas egykori Protectorate-tag, valamint az Edgar Allan Poe személyiségmintájára épített mesterséges intelligencia, aki jóval több, mint egyszerű digitális szállodatulajdonos.

Bár a Valós halál sorozat alapvető koncepciója hű maradt Richard K. Morgan regényéhez, a Netflix több lényeges ponton is változtatott a történeten. A legnagyobb eltérés Takeshi Kovacs múltját érinti: a sorozatban Reileen Kawahara a testvére, akivel közösen szenvedtek el apjuk erőszakos bántalmazását, míg a regényben Reileen csupán egy múltbéli bűnöző volt, nem családtag.

A sorozat továbbá átalakította az Envoys szerepét is: míg a könyvben az ENSZ Protectorate elit katonái voltak, addig a Netflix-verzióban egy ellenállási mozgalommá válnak, amelyet Quellcrist Falconer, a stack-technológia megalkotója vezet. Ezek a változtatások jelentősen eltérnek az eredeti műtől, ugyanakkor mélyebb érzelmi és politikai rétegeket adnak a sorozatnak, és önálló értelmezési keretet teremtenek.

Miért nem működött ugyanúgy a második évad?

Az első évad komplexitása és sötét noir-hangulata még a tapasztalt sci-fi rajongók számára is megterhelő volt, ám összességében pozitív fogadtatásban részesült. A második évad azonban már nem tudta megismételni ezt a hatást. Bár Anthony Mackie alakítása önmagában nem gyenge, sok néző szerint elveszett az a karakteres belső világ, amelyet Joel Kinnaman tett emlékezetessé Kovacsként.

A történet hangsúlya eltolódott az akció irányába, miközben háttérbe szorult a noir nyomozás és az erkölcsi dilemmák sora, amelyek az első évadot meghatározták. A költségvetési megszorítások és a lassabb tempó tovább rontották az összképet, így a sorozat végül nem tudta megtartani azt a nyers, kompromisszummentes cyberpunk esztétikát, amely korábban kiemelte a mezőnyből.

Mindezek ellenére a Valós halál első évada máig a Netflix legsötétebb és legmarkánsabb cyberpunk hozzájárulása maradt. Az egyedi világépítés, a kegyetlen társadalomkritika és az emlékezetes karakterek olyan sci-fi élményt nyújtanak, amelyet a műfaj rajongóinak kár lenne kihagyni.