Futásra készült, amikor hirtelen hasi fájdalmak jelentkeztek, amiket eleinte menstruációs görcsöknek hitt. „Azt gondoltam, hogy csak a menstruációm” – mondta. – „Tisztán étkeztem, minden nap futottam, és úgy éreztem, egészségesebb vagyok, mint valaha. A rák még csak nem is szerepelt a gondolataimban.”

A tünetek azonban fokozódtak, és hónapokkal később kiderült a lesújtó diagnózis: IV. stádiumú vastagbélrák, ami már átterjedt a májára, a tüdejére és a petefészkére. A Bristol Live beszámolója szerint Karina utazásai – Key West, Maui és Mexikó – alatt is gyakran rosszul lett. „Vezetés közben hirtelen félre kellett állnom, hogy hányjak” – emlékezett vissza. – „Azt mondtam magamnak, hogy stressz, jetlag vagy étel okozza, de belül tudtam, hogy valami nincs rendben.”

Októberre már állandó fáradtság és gyors fogyás gyötörte, mégis elindult a San Franciscó-i félmaratonon. „Ötször hánytam a verseny alatt” – mondta. – „De befejeztem. Nem akartam bevallani magamnak, hogy valami komoly baj lehet.” Az orvosok sokáig gyomorrontásnak vagy hormonális problémának vélték a tüneteket, és csak februárban készült el a vizsgálat, amely kimutatta a daganatot. „Soha nem felejtem el, amikor elolvastam a szavakat: egy 9,2 cm-es tömeg a petefészkemen, rák, ami átterjedt a májamra és a tüdőmre. Összeszorult a szívem” – mondta halkan. – „Anyám mellettem ült, mosolygott, beszélgetett. Amikor elmondtam neki, sírva fakadt. Az a pillanat örökre bennem marad.” – idézte a Mirror.

Lesújtó volt minden

Az orvosok teljes méheltávolítást javasoltak, ami számára, aki még mindig álmodik az anyaságról, szinte elviselhetetlen volt. „Az a gondolat, hogy elveszítem azt a részemet, elviselhetetlen volt” – mondta. – „Még mindig második véleményeket kérek, mert ez annyira érzelmi döntés.”

Karina márciusban kezdte meg a kemoterápiát, miután eltávolították a legnagyobb daganatot és a jobb petefészkét. Azóta 11 kezelést kapott, és őszintén osztja meg történetét TikTok-oldalán. Az egyik legnagyobb kihívás számára a kolosztómiás zsák elfogadása volt. „Először hatalmas sokk volt” – mondta. – „Emlékszem, amikor felébredtem, teljesen másnak éreztem magam. Megtanulni együtt élni vele óriási fizikai és érzelmi kihívás, de lassan hozzászoktam. A harcom része lett, emlékeztető arra, hogy még itt vagyok és gyógyulok.”

Édesanyja minden kemoterápiás kezelésen mellette van. „Anyám volt a támaszom” – mondta. – „Mindig tudja, hogyan vigasztaljon, amikor rosszul vagyok. Kivisz a természetbe, még ha csak leülünk és hallgatjuk a madarakat. Ezek a pillanatok emlékeztetnek arra, hogy még mindig önmagam vagyok.”

Édesapja korábbi küzdelme szintén inspirációt jelent számára. 2015-ben III/B stádiumú vastagbélrákot diagnosztizáltak nála, de legyőzte a betegséget. „Látni, ahogy apám végigcsinálta, szívszorító volt” – vallotta. – „Soha nem hevertem ki érzelmileg. De látni, hogy ma él és egészséges, reményt ad, hogy én is eljutok oda.”

A Nemzeti Ráktúlélők Napján Karina így fogalmazott: „Furcsa. Apám tíz éve legyőzte a III. stádiumú vastagbélrákot, én pedig most a IV. stádium ellen harcolok. Elvégeztük az összes genetikai tesztet, és nem örökletes. Ez az, ami igazán összezavar. De emlékeztet arra is, hogy bárki, bármilyen korban megkaphatja.”

Nem szabad feladni

Karina ma már a mindennapok apró örömeiben talál vigaszt. „Ez a diagnózis megtanított lelassítani és értékelni az apró dolgokat” – mondta. – „Szeretek kint ülni egy csésze teával, hallgatni a madarakat, érezni a friss levegőt. Régen mindig rohantam, most hagyom magamnak, hogy csak lélegezzek.”

A jövőre nézve realista, de optimista marad: „Megtanultam, mi számít igazán: az egészségem, a családom, a közeli barátaim. Szüneteltetem az életemet, de ez nem jelenti azt, hogy nem élek. Még mindig nevetek, álmodom, és hiszek a gyógyulásban.” Üzenete kortársainak egyszerű, de erőteljes: „Hallgassatok a testetekre. Ne hagyjátok figyelmen kívül a tartós fájdalmat vagy a szokatlan változásokat. A megelőzés megmentheti az életeteket. Ha hamarabb mentem volna orvoshoz, talán másképp alakul. De most már csak harcolhatok, és nem adom fel.”