Először tavaly októberben sikerült a NASA InSight űrszondájának köszönhetően belehallgatni a Mars ódáiba – a zajokat hallgatni olyan volt, mintha egy űrutazást tettünk volna, most viszont a Naprendszer legnagyobb gázóriását is megcsodálhattuk.

Scott Bolton, a San Antonió-i Southwest Research Institute vezető kutatója, egyben a Juno-misszió vezetője a Phys.org beszámolója alapján nyilvánosságra hozott egy 50 másodperces hangsávot, amit az űrszonda Ganymedes hold melletti elrepülésekor rögzítettek idén nyáron.

„Ez a hangsáv éppen eléggé élethű ahhoz, hogy úgy érezzük, mintha mi is ott lennénk, amikor a Juno elhajózik a Ganymedes mellett. Ha jól figyelünk, hallhatjuk a felvétel közepén a magasabb frekvenciákra való hirtelen váltást, ami a Ganymedes magnetoszférájának egy másik régiójába való belépést jelzi” – mondta Bolton.

A Juno űrszondát az úgynevezett Waves műszerrel látták el, amely a Jupiter magnetoszférájából származó elektromos és mágneses rádióhullámokra hangolódik. A kutatók összegyűjtötték ezeket az adatokat, majd eltolták a frekvenciáját, hogy hallható hangsávvá alakítsák át.

A végeredmény egy olyan hangsáv lett, amely úgy hangzik, mintha néhány robotszerű sípolással vegyítve süvítene a szél. Felmerülhet bennünk a kérdés, vajon jelezhet-e mindez életet a Ganymedesen vagy annak közelében? Nos, nem valószínű, ugyanis a projektben részt vevő kutatók nem mondtak ilyesmit, bár az is igaz, hogy korábbi tanulmányok nem zárták ki a lehetőségét.

Tavaly júliusban a Naprendszer bolygóinak adatait elemző kutatók felfedezték, hogy a Jupiter felhői rendelkeznek szükséges vízaktivitással ahhoz, hogy kialakuljon és fennmaradjon rajta a földi értelemben vett élet.

A Galileo misszió által a gázóriás felszíne felett 42 és 68 kilométer közötti magasságban begyűjtött méréseket analizálva tudósok megállapították, hogy a bolygó felhőinek egy rétege valóban megfelel az élethez szükséges feltételeknek, már csak az a kérdés, mikor tudjuk ezt a régiót érdemben megvizsgálni.