Kevés film képes egyszerre szórakoztatni és mély érzelmi rétegeket megmutatni, de a Chris Columbus rendezésében 1993-ban bemutatott Mrs. Doubtfire – Apa csak egy van pontosan ezt tette. A Collider szerint „Mrs. Doubtfire Robin Williams egyik legnagyszerűbb szerepe volt karrierje során.”

A történet középpontjában Daniel Hillard áll, egy nehéz helyzetben lévő szinkronszínész, akinek házassága összeomlik, és felesége, Miranda (Sally Field) elnyeri három gyermekük teljes felügyeleti jogát. Daniel kétségbeesetten próbál a gyerekei közelében maradni, ezért brit dadának álcázza magát, és Mrs. Euphegenia Doubtfire néven saját családjánál vállal munkát.

Első pillantásra a film akár túlzó jelmezes vígjátéknak is tűnhet, ám a Collider hangsúlyozza: „Néhányak számára a film alapötlete egy túlzásba vitt, kosztümös vígjátéknak tűnhet, de ennél sokkal jelentőségteljesebb.”A felszíni humor mögött ugyanis egy meglepően megható történet bontakozik ki a válás keserűségéről és a szülői szeretet erejéről.

A film sikerének titka, hogy sokkal okosabb és érzelmileg rétegzettebb, mint amilyennek elsőre látszik. Daniel a történet során fokozatosan kinövi az álcát, és felelősségteljesebb szülővé válik. A viták hitelesek, de nem melodramatikusak, a gyerekszereplők alakítása meggyőző, a végső leleplezés pedig nyers, intenzív érzelmekkel teli, nem pedig harsány vagy karikatúraszerű.

A film különlegessége, hogy nincs benne klasszikus értelemben vett gonosztevő. „A film zseniális abban, hogy valójában nincs benne gonosz szereplő. Daniel és Miranda egyaránt hibás emberek, akik végül megtanulják túllépni saját érzéseiken, és gyermekeiket helyezik az első helyre.” Mindkét szülő hibázik, de végül képesek félretenni saját sérelmeiket, és a gyerekek érdekeit helyezik előtérbe.

Gyerekként a film elsősorban szórakoztató és vicces, felnőttként viszont sokkal mélyebb rétegei tárulnak fel. Ez a kettősség magyarázza, miért vált a film időtálló klasszikussá, amely több mint három évtizeddel a bemutatója után is aktuális és megható.