Oroszország 2026-ban is rendíthetetlenül folytatja az Ukrajna elleni háborút, miközben a konfliktus elhúzódása már a Kremlhez közel álló körökben is óvatos kérdéseket vet fel a jövőt illetően.

Vlagyimir Putyin elnök nyilvános megszólalásaiban továbbra sem mutat hajlandóságot a kompromisszumra, és következetesen azt hangoztatja, hogy Ukrajnának át kell adnia a teljes donbaszi régiót Oroszországnak.

A hivatalos retorika

A hivatalos retorika változatlan keménységét jól tükrözi az a kijelentés is, amelyet korábban Szergej Lavrov külügyminiszter fogalmazott meg egy interjúban, amikor azt mondta: „Oroszország olyan, amilyen, és nem szégyelljük megmutatni magunkat” – idézte a BBC.

Nemrégiben az ismert énekesnő, Nagyezsda Babkina egy állami kitüntetés átvételekor a Kremlben ennél is élesebben fogalmazott. Ez a hangnem jól érzékelteti a jelenlegi politikai légkört, amelyben a vezetés nem mutat megbánást a 2022 februárjában indított invázió miatt, és nem utal arra sem, hogy a harcok leállítását fontolgatná.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

Újabb nagy támadás indult Ukrajna ellen

A héten Oroszország újabb nagyszabású rakéta- és dróntámadást indított ukrán városok ellen, éppen a Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórum előtt, amit a Kreml a nemzetközi nyitottság bizonyítékaként igyekszik bemutatni. Bár a nyugati befektetők és politikusok többsége már távol marad, a szervezők szerint több mint 130 ország delegációja vesz részt az eseményen.

A háború azonban súlyos terheket ró az országra, hiszen az elmúlt több mint négy évben jelentős harctéri veszteségek érték Oroszországot, miközben a gazdaság stagnál, a költségvetési hiány növekszik, és a technológiai lemaradás is egyre nyilvánvalóbb. Emellett a konfliktus közvetlenebbül is elérte az orosz hátországot, mivel ukrán drónok rendszeresen csapnak le olajfinomítókra és energetikai létesítményekre, sőt egy nagyszabású támadás a moszkvai régióban azt is megmutatta, hogy a főváros légvédelme sem sebezhetetlen. A biztonsági kockázatok miatt a május 9-i győzelmi parádét is visszafogottabb keretek között rendezték meg.

Semmilyen megbánást nem mutat Moszkva

A Kreml mindeközben nem a műveletek mérséklésével reagál, hanem további eszkalációval, noha hivatalosan Kijevet teszi felelőssé a fokozódó harcokért. A politikai várakozások terén is érzékelhető némi változás, hiszen tavaly még több orosz tisztviselő bizakodott abban, hogy az Egyesült Államok elnöke Moszkva számára kedvező békemegállapodást segíthet elő.

Az alaszkai Anchorage-ban tartott amerikai–orosz csúcstalálkozó után hónapokig emlegették az úgynevezett „anchorage-i szellemet”, mintha az áttörést hozott volna Ukrajna ügyében, ám Jurij Usakov külpolitikai tanácsadó nemrég úgy fogalmazott az állami televízióban, „nem tudom, mi az az anchorage-i szellem, én soha nem használtam ezt a kifejezést”, ami arra utal, hogy a korábbi optimizmus elhalványult.

A Moszkovszkij Komszomolec című lap Alekszandr Noszovics politikai kommentátort idézte, aki szerint „a szakértői közösség megosztott azok között, akik a különleges katonai művelet folytatását támogatják a célok eléréséig, és azok között, akik úgy vélik, itt az idő a befejezésre, mert a legrosszabb forgatókönyv nem is a vereség, hanem a végtelen különleges művelet”.

Ugyanebben az újságban Dmitrij Krasznov ügyvéd arról írt, hogy Oroszország történetében „az elveszített háborúk és a megalázó fegyverszünetek rendszeresen új áttörésekhez, reformokhoz és meglepő módon új győzelmekhez vezettek, és a jelentős geopolitikai veszteségek néha hasznosabbnak bizonyultak, mint a ragyogó győzelmek”.

Egy olyan országban, mely nemzeti identitását a győzelmek narratívájára építette, az ilyen gondolatok megjelenése önmagában is figyelemre méltó. Az említett cikk azonban rövid időn belül eltűnt az internetről, és a helyén már csak a „404-es hiba, az oldal nem található” üzenet fogadta az olvasókat, ami arra utal, hogy bár létezhet vita a háború jövőjéről, annak világos határai vannak.