A tudomány már tett egy lépést a válasz felé, és bizonyítékot talált arra, hogy a „life recall” – vagyis az életünk fontos pillanatainak felvillanása – valóban megtörténhet a halál előtt. A 2023-ban a Frontiers in Aging Neuroscience folyóiratban megjelent tanulmányban neurológusok egy 87 éves epilepsziás beteg agyi aktivitását rögzítették EEG-vel, amikor a páciens szívrohamot kapott és elhunyt. Ez volt az első alkalom, hogy a tudósok közvetlenül megfigyelhették a haldokló agy működését. Dr. Ajmal Zemmar, a Louisville-i Egyetem idegsebésze elmondta: „A szívmegállás előtti és utáni 30 másodpercben változásokat láttunk egy bizonyos idegi oszcillációs sávban, az úgynevezett gamma oszcillációkban, de másokban is, például a delta, théta, alfa és béta oszcillációkban.”

Az oszcillációk – vagyis agyhullámok – közül a delta kivételével mind kapcsolatban állnak az álmodással, emlékek felidézésével és információfeldolgozással, ami lényegében a visszaemlékezések sorozatát jelenti. A delta hullámok inkább a mélyalváshoz és bizonyos tudatállapotokhoz köthetők. Dr. Zemmar szerint „az agy talán egy utolsó visszaemlékezést játszik le a fontos életeseményekről közvetlenül a halál előtt, hasonlóan ahhoz, amit a halálközeli élményekről beszámolók leírnak. Ezek az eredmények megkérdőjelezik, hogy pontosan mikor ér véget az élet, és fontos kérdéseket vetnek fel, például a szervadományozás időzítésével kapcsolatban.” – idézi a Metro.

Az agy játéka

A kutató hangsúlyozta, az eredmények egyetlen páciens adataira épülnek, aki ráadásul rohamokat és agyi duzzanatot is tapasztalt, mégis reméli, hogy ez a tudás vigaszt nyújthat azoknak, akik elvesztették vagy elveszítik szeretteiket. „Bár szeretteink csukott szemmel, nyugalomban készülnek elhagyni minket, az agyuk talán életük legszebb pillanatait játssza újra” – mondta.

A haldoklás folyamatában azonban nemcsak a halál közvetlen pillanatában tapasztalhatunk különleges élményeket. Julie McFadden, Los Angeles-i hospice-nővér, aki palliatív ellátásban dolgozik, a „visioning” jelenségét is leírja, amely szerinte „nem hallucináció vagy pszichózis, és nem mentális betegség következménye”, hanem sokaknál előforduló, mindig megnyugtató élmény.

„Általában néhány héttel a halál előtt történik, amikor a beteg teljesen éber és beszélget a családjával, miközben azt mondja, látja elhunyt édesapját a sarokban, aki mosolyogva közli vele, hogy hamarosan érte jön, és ne aggódjon” – magyarázta.

McFadden szerint a hozzátartozóknak ilyenkor a legjobb, ha „egyszerűen együtt mennek az élménnyel”. A „visioning” gyakran együtt jár a „death reach” nevű jelenséggel, amikor a beteg az ágyban fekve a levegőbe nyúl, mintha valakit meg akarna ölelni vagy kezet akarna fogni vele. Bár az orvosok nem tudják pontosan, miért történik mindez, a szakemberek szerint természetes része a távozás folyamatának.