Mit használtak az emberek, amikor a WC-papír még létező fogalom sem volt?

Ez a szokás később elterjedt Kína szerte, és a 14. század derekára már egyedül Zheijang provincia évi 10 millió csomag WC-papírt gyártott. Ez a szokás ugyanakkor még jó ideig nem terjedt el a világ többi részén. Egy muzulmán utazó, aki a 8. században járt Kínában, azt írta: „Nem ügyelnek a tisztaságra, és nem mossák meg magukat a szükségleteik után, csak papírt használnak.” 

Az Egyesült Államokban csak a 19. század végén terjedt el, Angliában pedig csak a 20 század kezdetén. De akkor mit használtak addig a nyugaton? Ez nagyban függött attól, hol élt az ember, mennyire volt tehetős, és persze az egyéni preferencia is. A tehetősebbek gyakran kendert, vagy gyapjút használtak. A szegényebb emberek ugyanakkor általában lementek egy közeli vízfolyáshoz, és abba végezték a dolgukat, és aztán a vízzel, vagy levéllel, mohával, algával, vagy akármivel, ami éppen kézre esett, tisztították magukat.  Soron kívül Andrei Mangra zokogva adott interjút, késsel kergették a támadói a lakásában

Az ókori rómaiak kedvence egy tengeri szivacs volt, amit egy bot végére szúrtak, és sós vízben állt, amíg valaki nem használta, majd azt ugyanoda vissza is helyezték, várva a következő emberre. Az ókori görögök köveket és kagylókat is használtak. A rohamosan fejlődő Amerikában az emberek kedvencei olyan dolgok voltak, mint a kukoricahéj, és egyéb növényi részek, később pedig újságlapok. A Farmers Almanac újság egy lyukkal a tetején jött ki, azért, hogy könnyen fel lehessen akasztani a mellékhelységekben. 

A kifejezetten WC-papír használata a belső csatornázás elterjedésével kapott nagy lendületet, miután a belső illemhelységekben nem nagyon volt semmi, amit csak úgy fel lehetett volna kapni, mint a természetben, ahol sok minden az emberek rendelkezésére állt. Természetesen a Farmers Almanac sem felelt már meg erre a célra, mert a kemény papír miatt sokkal gyakrabban dugultak volna el a csőrendszerek.