Mint arról a Metro is ír, az MS Jan Heweliusz utasszállító hajó 1993. január 14-én bekövetkezett katasztrófája áll a történet középpontjában, amiben 56 ember vesztette életét. A hajó a lengyelországi Świnoujście kikötőjéből indult Svédország felé, fedélzetén 36 utassal, 29 fős személyzettel, valamint 28 kamionnal és 10 vasúti kocsival.

Az indulást követően a Verena vihar sújtotta a Balti-tengert, ahol a szélsebesség elérte a 160 km/órát, a hullámok pedig az öt méteres magasságot. A legénység a stabilitás érdekében csökkentette a sebességet, ám ez végzetesnek bizonyult: a hurrikánerejű széllökések miatt a hajó megdőlt, majd 45 percen belül felborult a német Rügen szigeténél, Cape Arkona közelében.

A túlélők később elmondták, a hajó olyan gyorsan süllyedt el, hogy nem maradt idő a mentőcsónakok többségének vízre bocsátására. A víz hőmérséklete mindössze 2 Celsius-fok volt, így azok, akiknek sikerült a csónakokba jutniuk, életveszélyes hipotermiával küzdöttek. A 65 emberből végül mindössze 9-en élték túl a tragédiát, amely a lengyel történelem legnagyobb békeidőbeli tengeri katasztrófájának számít.

A lap kiemeli, a Netflixen futó sorozat rendezője Jan Holoubek, és a hivatalos szinopszis szerint: „Egy vihar arra kényszeríti a komp legénységét és utasait, hogy az életükért küzdjenek, miközben a gyászoló családok válaszokat – és igazságot – keresnek.”

Kiemelkedő lett a sorozat

A produkciót a kritikusok és a nézők is kiemelkedőnek tartják. A sorozatot „az utóbbi évek legnagyobb és legösszetettebb lengyel televíziós produkciójaként” emlegetik, amiben több mint 120 név szerint szereplő karakter, 3000 statiszta és 140 fős stáb vett részt. A forgatás 70 különböző helyszínen zajlott, és 700 tonna vizet használtak a realisztikus jelenetekhez.

A nézők reakciói is sokatmondóak. Egy IMDb-felhasználó így írt: „A valós emberek történetei, akik elvesztették szeretteiket, keverednek a túlélők és a résztvevők történeteivel, olyan tempóban, hogy nem tudsz nem tovább nézni. Szó szerint sírtam.” Egy másik hozzászólás szerint: „Egy szívszorító igaz történet egy pusztító katasztrófáról. Szó szerint érezni lehet a reménytelenséget a bőrödön – nincs hová futni, nincs hová bújni, csak a halál. Gyönyörűen fényképezett, komor színekkel és csodálatos színészi játékkal, ez az egyik legnagyobb produkció a Netflixen. Erősen ajánlom.”

A tragédia előzményei is súlyos kérdéseket vetettek fel: a hajó a katasztrófát megelőző években közel 30 komoly balesetet szenvedett el, köztük egy majdnem elsüllyedést 1982-ben és egy hatalmas tüzet három évvel később. Négy nappal a végzetes út előtt a hajó tatkapuja megsérült, és bár a kapitány javítást kért, a tulajdonosok halasztották a munkát.

Bár Hanna Suchocka miniszterelnök vizsgálóbizottságot állított fel, az 1993 márciusában jelentés nélkül megszűnt. Végül a hajótulajdonos Euroafrica, a Lengyel Hajózási Nyilvántartás, a Szczecini Tengerészeti Hivatal és Andrzej Ułasiewicz kapitány is felelőssé vált. 2005-ben az Emberi Jogok Európai Bírósága kártérítést ítélt meg az áldozatok családjainak.