Az alábbiakban elmagyarázzuk, hogy pontosan mi vezetett ehhez az erőszakhoz, hogy miért fontos ez, illetve, hogy mik a kilátások az országban a jövőre nézve.

Hogyan hullott szét Líbia? Soron kívül Gyurcsány Ferenc: „Gyurcsány alatt sokkal jobb volt nyugdíjasnak lenni”

Líbia „törésvonalai” akkor kerültek felszínre, amikor a helyi csoportosulások egyre különbözőbb álláspontot kezdtek képviselni a NATO által is támogatott, 2011-es felkelés során, mely megdöntötte az addig uralkodó Moammar Kadhafi hatalmát. Noha megkíséreltek egy demokratikus átmenetet a kormányban, e kezdeményezés gyorsan csúfos kudarcot vallott, s felbátorította az ország fegyveres csoportjait.

A fegyveres csoportok ugyanis helyi hatalmi bázisokat kezdtek kiépíteni, majd a rivális politikai frakciók köré tömörültek, relatíve gyorsan átvéve az ellenőrzést az ország gazdasági javai felett. A fővárosért, Tripoliért 2014-ben vívott harc után az egyik frakció – mely a legtöbb parlamenti képviselőt is magában foglalta – fogta magát, keletre költözött, majd Khalifa Haftart ismerte el katonai vezetőnek, végül pedig létrehozott egy párhuzamos árnyékkormányt.

Végül az ENSZ által is támogatott megállapodást követően Tripoliban létrejött egy új, nemzetközileg is elismert kormány, habár a keleti frakciók elutasították a megállapodást, Haftar serege pedig egészen addig ment, hogy 2019-ben megtámadta a fővárost.

Mindennek az lett a következménye, hogy a korábban egymással csatározó, Nyugat-Líbiát ellenőrző fegyveres frakciók összefogtak, hogy támogassák a tripoli kormányt Haftarral szemben, majd 2020-ban Törökország segítségével sikeresen visszaverték a támadást, ami egy új, szintén az ENSZ által támogatott békefolyamat megkezdéséhez vezetett.

A törékeny béke és az újabb feszültség

A békefolyamat során Abdul Hamid Dbeibeh miniszterelnök vezetésével megalakult egy új, nemzeti egységkormány, mely megbízást kapott arra, hogy felügyelje a 2021 decemberére tervezett nemzeti választásokat, ám a megállapodás végül nem született meg a szavazás szabályairól, a békefolyamat pedig összeomlott.

Ezt követően Kelet-Líbiában a parlament törvénytelennek nyilvánította Dbeibeh kormányát, majd egy új kormányt állított fel Fathi Bashagha vezetésével – Dbeibeh azonban nem fogadta el a döntést, és közölte, csak a választások után hajlandó átadni a hatalmat.

Eközben a Haftar ellen összefogott nyugat-líbiai frakciók több alkalommal is összecsaptak Tripoliban, egyesek pedig azon véleményüknek adtak hangot, hogy Bashaghával több esélyük lenne a továbbjutásra. Bashagha nem sokkal márciusi kinevezését követően megpróbált bejutni Tripoliba, ám a Dbeibeh-párti frakciók blokkolták konvojának útvonalát: májusban ismételten megpróbált bejutni a fővárosba, ám egy rövid lövöldözést követően úgy határozott, elhagyja Tripolit.

Ahogy teltek múltak a hónapok, a tripoli frakciók között köttetett szövetségek és koalíciók sorra cserélődtek, mivel Dbeibeh és Bashagha is minden erejével azon volt, hogy magához csábítsa a kulcsszereplőket. Ekkor már szinte egymás területeit súrolták a Tripoli utcáin egymással harcoló fegyveres erők, majd péntek este szokatlanul heves összecsapások történtek a két csoport között.

A Bashagha mögé felsorakozott frakciók ugyanis összehangolt támadásokba kezdtek, melyek azt sugallták, hogy el akarják érni, hogy a fővárosban történjen meg a beiktatás, ám minden erőfeszítésük kudarcba fulladt, Dbeibeh pedig szemmel láthatóan minden korábbinál szilárdabban bebiztosította pozícióját.

Van esély a politikai megállapodásra?

Aguila Saleh parlamenti elnök és Haftar igen erős keleti frakciója nem túl sok hajlandóságot mutatott arra, hogy kompromisszumos megállapodást kössön Dbeibeh eltávolítására, ezzel együtt pedig Bashagha beiktatására, mivel azonban úgy tűnik, hogy Bashagha egyszerűen képtelen létrehozni egy olyan, nyugati frakciókból álló koalíciót, mely képes lenne bejuttatni őt Tripoliba, nagy valószínűséggel újratervezésre kényszerülnek.

Nem mellékesen pedig Törökország folyamatos katonai jelenléte Tripoli környékén – ahol drónokkal felszerelt légibázisokat működtet, és 2020-ban tevékenyen részt vett a keleti támadás visszaverésében –, azt jelenti, hogy egy újabb Haftar-offenzíva rendkívül valószínűtlennek tűnik a főváros ellen. Habár egyes politikusok felvetették annak gondolati lehetőségét, hogy egy új kormányt alakítsanak, melyet mindkét fél el tud fogadni, szinte borítékolható, hogy egy ilyen kezdeményezést Dbeibeh minden erejével megpróbálna megakadályozni.