Miért nem látjuk jól a színeket a sötétben?
A sötétben az élénk színek szürkévé fakulnak, és nehéz őket megkülönböztetni egymástól, aminek oka az emberi szem fotoreceptoraiban, a pálcikákban és csapokban keresendő.
Fotó: Unsplash/Ralph Darabos Az emberi szemben kétféle fényérzékelő sejt található: a pálcikák és a csapok. Mindkét típusú fotoreceptor fényelnyelő molekulákat, ún. fotopigmenteket tartalmaz, amelyek kémiai változáson mennek keresztül, amikor fény éri őket. Ez a változás beindít egy folyamatot a fotoreceptorban, amely jeleket küld az agynak.
A pálcikák felelősek a sötétben való látásért, amelyet szkotopikus látásnak nevezünk. „A pálcikák különösen jól érzékelik a fényt még sötétben is, mivel minden egyes réteg lehetőséget ad a fotonok elnyelésére” – mondta Sara Patterson, a New York-i Rochesteri Egyetem idegtudósa.
Ezzel szemben a csapok a fényes környezetben való látásért, a fotopikus látásért felelősek. A legtöbb embernek háromféle csapsejtje van, amelyek mindegyike a látható fény különböző hullámhossztartományaira, azaz különböző színekre érzékeny. Az egyes csapsejtek azonban önmagukban nem képesek megkülönböztetni a színeket – mondta A. P. Sampath, a UCLA idegtudósa.
Ahogy sötétedik, a pálcikák átveszik a főszerepet, mivel érzékenyebbek a fényre, mint a csapok. A pálcikák azonban csak egyféle típusúak, így a sötétben az agy nem tudja összehasonlítani a háromféle csapsejt válaszait, ami a színlátáshoz szükséges lenne.
Bizonyos körülmények között azonban a pálcikák is befolyásolhatják a színérzékelést. Félhomályban a szemünk egy köztes tartományban, az ún. mezopikus látásban működik, amelyben mind a pálcikák, mind a csapok hozzájárulnak a látáshoz, de egyik sem dominál. Ebben a tartományban a pálcikák extra információt szolgáltatnak az agynak, amelyet az összehasonlíthat a csapsejtek által küldött jelekkel.
