Miért bukott meg a világ járványfigyelmeztető-rendszere a COVID kitörésekor?

A WHO 2020. január 30-án deklarálta, hogy a Kínában terjedő rejtélyes tüdőgyulladást okozó betegség egy olyan vírus, amely „nemzetközi aggodalmat jelentő egészségügyi veszélyhelyzetnek” (PHEIC) tekinthető – idézte fel a Nature magazin. Ez akkor azt jelentette, hogy mindenki legyen felkészülve egy világjárványra, amely éppen kibontakozóban.

Csak néhány ország vette komolyan a WHO figyelmeztetését, és rögtön belekezdtek a tesztelési és kontaktkutatási kapacitások bővítésébe, valamint elrendelték a távolságtartás követelményét. Március közepére azonban mégis eljutott oda a helyzet, hogy a vírus már szinte minden kontinensen felütötte a fejét, így a szervezetnek deklarálnia kellett a világjárványt. Soron kívül Andrei Mangra zokogva adott interjút, késsel kergették a támadói a lakásában

A szakértők most azt próbálják feltérképezni, hogy a szervezet figyelmeztetőrendszere mégis miért bukott meg ilyen látványosan, és mit lehetne tenni azért, hogy ez még egyszer ne forduljon elő. Néhányan azzal érvelnek, hogy a szervezetnek egy héttel előbb kellett volna a PHEIC-et kihirdetnie, ám a legtöbb szakértő abban ért egyet, hogy az országok nem vették elég komolyan a helyzetet.

Joanne Liu, az Orvosok Határok Nélkül korábbi elnöke és az ügyet vizsgáló független bizottság tagja elmondta, hogy a legnagyobb gondot az okozta, hogy az országok – leszámítva az ázsiai nemzeteket – nagyobbik része 6-8 hétig egyszerűen nem vette figyelembe a PHEIC-deklarációt, és csak „a kezeiken ültek”.

A WHO fő döntéshozó szerve, a Világegészségügyi Gyűlés májusban fog ülésezni, várhatóan ekkor fognak döntéseket hozni arra vonatkozóan, mit változtassanak a PHEIC-rendszeren. Lehet számítani esetleg egy színkódos rendszer bevezetésére, valamint a régóta rebesgetett járványügyi előkészületi egyezmény aláírására.

Liu szerint azonban a WHO-nak sokkal égetőbb problémája, hogy valahogy rá kell venni az országokat, hogy komolyan vegyék ezt a figyelmeztető rendszert. Mint mondta, az igazi kérdés, hogy mi kell ahhoz az embereknek, hogy tegyenek valamit egy ilyen deklarációt követően.

A PHEIC-rendszert még 2005-ben fogadta el a szervezet arra az esetre, ha egy vírus vagy egyéb fertőzés kitörését úgy ítéli meg, hogy kiemelt egészségügyi kockázatot hordoz magában, és akár világjárvány potenciált rejteget magában. A PHEIC deklarációja összesen hat alkalommal került sor eddig:

• 2009-ben, a Mexikóban kitört H1N1 vagy más néven sertésinfluenza-járvány miatt
• 2014-ben, amikor Afganisztánban, Pakisztánban és Nigériában ugrásszerűen nőttek a járványos gyermekbénulás esetszámai
• 2014-ben, a Guineán, Sierra Leonén és Libérián végigsöprő Ebola-járvány idején
• 2016-ban, a Zika-járvány idején, mely főleg Latin-Amerikában okozott neurológiai gondokat
• 2019-ben, amikor a Kongói Demokratikus Köztársaság konfliktus sújtotta övezeteiben újra kitört az Ebola-járvány
• 2020-ban, amikor a COVID-19 járvány már terjedésnek indult

Minden egyes deklaráció esetében a WHO javaslatokat tesz az egyes országok számára, hogyan fékezzék meg a terjedő fertőzést. Így történt a koronavírus-járvány esetében is, amikor Dr. Tedros Adhanom Ghebreyesus azt jelentette ki, hogy a vírus terjedését még meg lehet fékezni, amennyiben az országok kellően szigorú intézkedéseket vezetnek be, mint az esetek korai felismerése és kezelése, kontaktjainak felkutatása és távolságtartás elrendelése.

Gianluca Burci, egy svájci nemzetközi jogász úgy fogalmazott, hogy a WHO-nak minden bizonnyal az volt a célja a PHEIC deklarálásával, hogy ne keltsen pánikot a „járvány” és a „vészhelyzet” bejelentésével a lakosság körében, miközben rávegye az országok vezetőit, hogy a szervezet tanácsainak megfelelően járjanak el.

Visszatekintve azonban ez hibának bizonyult, számos politikus és a lakosság szimplán megtagadta ezt a deklarációt és Dr. Tedros javaslatait januárban. A Nature megjegyzi, hogy az országok akkor kezdtek el igazán cselekedni bármit is, amikor már a szervezet is a járvány szót használta a COVID-19-cel kapcsolatos helyzetre.

Szakértők abban is egyetértenek, hogy bár hiába ez a folyamat, ami végül a koronavírus-járvány terjedéséhez nagymértékben hozzájárult, nem szabad megváltoztatni a PHEIC kifejezést, mert nem javítana számottevően a helyzeten. Abban is egyetértettek, hogy valószínűleg a veszélyhelyzet megjelölésének átnevezése nem fogja jobban bíztatni az országokat, hogy hamarabb cselekedjenek hasonló helyzetben.

A kutatók szerint azonban Dr. Tedros abban hibázott igazán, hogy 2020. január 22-én, egy virológusokkal tartott zárt ajtós megbeszélésen úgy döntöttek, még nem időszerű deklarálni a PHEIC-et. A helyzet azonban nem javult, egy héttel később bejelentették a veszélyhelyzetet, ezzel pedig értékes időt buktunk el a járvány lassítása terén.

Ennek a helyzetnek a megváltoztatására még kérdéses, hogy milyen újításokat kell eszközölni, ám egy névtelenül nyilatkozó Biden-tanácsadónak volt egy érdekes felvetése: engedni kellene a WHO-nak, hogy a közösségi médiában felbukkanó, nem hivatalos információkat is figyelembe vehessék a döntéshozatal során, mert így ki lehet kerülni azokat a kormányokat, akik esetleg információkat tartanak vissza (mint ahogy Kína tette a SARS-járvány és a mostani COVID-19 járvány esetében is).

A Világegészségügyi Gyűlésig azonban biztosan nem fog jönni változás, és kérdéses, hogy akkorra is mit tudnak kidolgozni. Eközben a járvány továbbra is tombol és bár történtek előrelépések az oltási terveknek köszönhetően, még mindig messze állunk attól, hogy kimondhassuk: legyőztük a járványt.