A Michael az év egyik legnagyobb mozis vállalkozása, ami egyszerre számít kasszasikernek ígérkező blockbusternek és heves vitákat kiváltó alkotásnak, miközben látványos képi világgal és kiemelkedő színészi játékkal idézi fel a popkultúra egyik legnagyobb alakjának életét.

A film a Bohém rapszódia utáni zenész-életrajzi hullám egyik legjobban sikerült darabja, ugyanakkor feltűnően óvatosan kerüli azokat a botrányokat, amik hosszú évek óta meghatározzák Michael Jackson megítélését, és ez a hiány egyre zavaróbbá válik a játékidő előrehaladtával.

A nagy nyitány

Noha a produkció lendületes vágással, gondos szereposztással és impozáns költségvetéssel dolgozik, az első 30 perc olyan erős drámai alapot teremt, amihez képest a további 90 perc jóval felszínesebbnek hat.

A nyitány az indianai Gary városába repíti vissza a nézőt 1966-ba, ahol a fiatal Michael és testvérei apjuk szigorú irányítása alatt formálódnak a Jackson 5 együttessé, miközben Joe Jackson erősen véleményesen viselkedik. – emelte ki a ScreenRant.

Colman Domingo megrázó alakítást nyújt Joe Jackson szerepében, mely a díjszezonban minden bizonnyal komoly figyelmet kapott volna, miközben a fiatal Michaelt megformáló Juliano Valdi kivételes természetességgel jeleníti meg azt a csodagyereket, aki 10 évesen már Amerika-szerte ünnepelt sztárnak számított.

Az első 30 perc valóban erős

Ebben az első félórában a felemelkedés és az otthoni problémák közötti feszültség adja a történet igazi súlyát, és a két színész közötti dinamika egyszerre mutatja meg a szeretet halvány nyomait és a mérgező indulatokat.

Amikor azonban a cselekmény időben előreugrik, és a felnőtt Michaelt már Jaafar Jackson alakítja, a film elveszíti ezt az erős drámai kapaszkodót, miközben a kaliforniai Encino fényűző birtokán zajló jelenetek inkább látványos életképek sorozatának tűnnek.

A koncertfelvételek és videoklip-forgatások kétségtelenül szórakoztatóak, a legendás dalok egymást követik, ugyanakkor a történet mélyebb rétegei eltűnnek, mivel az alkotás láthatóan mindenáron elkerüli, hogy árnyaltabb vagy ellentmondásosabb képet fessen főhőséről. A film szemszögéből Michael szinte tévedhetetlen, sőt időnként már-már megváltóként jelenik meg, aki akadályok nélkül jut el a csúcsra, és generációja hangjává válik.

Jöhet a folytatás

Az alkotók a játékidő végén egy felirattal jelzik, hogy „A története folytatódik”, ami arra utal, hogy a stúdió több részből álló sorozatban gondolkodik, noha az első rész már 1988-ig, a Bad turnéig vezeti el a nézőt. Éppen emiatt tűnik kihagyott lehetőségnek, hogy a gyermekkort bemutató fejezet nem kapott önálló filmet, hiszen ez a klasszikus Hamupipőke-történet, amiben egy indianai külvárosból induló tehetség meghódítja a világot, önmagában is teljes értékű drámát kínálna.

Jaafar Jackson hitelesen ragadja meg nagybátyja visszafogott érzékenységét és színpadi mozgásának egyedi fizikalitását, ám a fiatal Valdi elementáris jelenléte mégis erősebb benyomást kelt. Amikor a gyermeksztár énekel és táncol, a néző maradéktalanul elhiszi, hogy ez a törékeny fiú valóban képes lesz megváltoztatni a popzenét, és éppen ez az átütő hitelesség hiányzik a későbbi, biztonsági játékra törekvő fejezetekből.

A Michael így a lehető legkidolgozottabb változata egy óvatos életrajzi filmnek, amely látványban és előadásmódban magas színvonalat képvisel, ugyanakkor nem meri vállalni a teljes igazság bemutatásának kockázatát.