Mélyülhetnek az Uniós ellentétek a válság hatására?
A koronavírus-járvány leállásai nagyon komoly zűrzavart okoztak a nemzetközi gazdasági életben.
A világ legnagyobb kereskedelmi tömbjében, az Európai Unióban is komoly dilemmát okoz az állami beavatkozás problémája, ugyanis a nagyobb és stabilabb gazdasággal rendelkező országok jelentősen több erőforrást tudnak átcsoportosítani a krízis megoldására. Ez pedig azt az aggodalmat kelti, hogy felborulhat a belső piaci egyensúly és nőhetnek az államok közötti különbségek.
Az Európai Unió mozgatórugója alapvetően a szabad belső piac, amely 450 millió ember számára biztosítja a tőke, a munkaerő és a szolgáltatások szabad mozgását. A krízis első jelei megmutatták már magukat, ugyanis az EU összes GDP-je átlagosan 3.5%-ot csökkent az első negyedéves adatok szerint.
Németország példáján keresztül lehet a problémakört szemléltetni: az EU legnagyobb gazdasága összesen a negyedét adja a kereskedelmi tömb GDP-jének, ezzel szemben az eddigi, koronavírus okozta krízis megoldására irányuló segélycsomagok 52%-át ők bocsátották ki a Bizottság adatait szerint.
A második helyen Franciaország és Olaszország áll holtversenyben, ők 17-17%-át teszik ki az összes segítségnyújtásnak. A belső piac egyensúlyát ez nagymértékben befolyásolja: azok az államok, akik alapvetően gazdagabbak, vagy kevésbé adósodtak el, sokkal mélyebbre tudnak nyúlni a zsebükbe a vészhelyzet idejére. Egy spanyol kormánytag is kifejezte félelmét ezzel kapcsolatban:
„Hatalmas kockázatot hordoz a helyzet magában, ez az Európai Unió belső piacának széteséséhez is vezethet. Nem minden ország fér hozzá ekkora likviditáshoz a maga piacáról. Németországnak mély a zsebe, meg tudják engedni maguknak ezeket a költéseket”
A Németország kapcsán kifejezett aggodalom az eddigi bőkezű vészmentéseken alapszik: a német kormány 3 milliárd eurós kölcsönt biztosított az Adidas sportóriásnak, 1.8 milliárd euró kölcsönt a TUI utazási cégnek, valamint folyamatos egyeztetésben vannak a szakadék szélére sodródott Lufthansa légitársasággal egy 9 milliárd euró értékű állami kölcsönről.
Carlo Amati, az olasz légi utaskísérők szakszervezetének nevében jelezte, ezek a jellegű állami kisegítések, amiket egyes országok meg tudnak fizetni, jelentősen torzítani fogják a versenyt a piacon, ugyanis ha a szektor egyszer újraindul, versenyelőnybe kerülnek.
Szerdán az Európai Bizottság versenyért felelős biztosa, Margrethe Vestager úgy fogalmazott, az állami támogatásokra vonatkozó szabályok ideiglenes felfüggesztése jelen helyzetben „teljes legitimációt élvez”, mivel a munkahelyek és a vállalkozások megmentése céljából kell most közbeavatkozni.
Azoknak az aggódó hangoknak, akik a belső piac egyensúlyát féltik jelezte, a szabad verseny torzulását minimalizálni fogják amennyire csak lehet:
„Természetesen vannak különbségek a tagállamok erőforrásai között, amit a saját fiskálik terükben költeni tudnak, de minden megteszünk a közös piac fenntartása érdekében, mivel a közös piac az, ami az újjáépülésünk kulcsa lesz”
Egy másik EU biztos, aki anonimitását kérte, már markánsabban fogalmazott: „Ha megnézzük Németország és más hasonló országok esetét, akkor érezhetjük, az egyenlő feltételek vagy a közös piac integritása ki lett dobva az ablakon”.
Ezek húzódnak meg tehát a háttérben, ha megkérdőjelezzük, miért akarják annyira a déli, szegényebb államok a közös EU-s pénzügyi fellépést. Amellett, hogy a közegészségügyi válság is súlyosabb volt ezeken a helyeken, a gazdaságukat is érzékenyebben érintette a járványhelyzet.
A vita pedig az eurókötvények, vagy újabb elnevezésén „koronakötvények” témájában élesedett ki újra, ugyanis a déli államok erősen lobbiznak az EU-vezetése előtt, hogy bocsásson ki adósságot az Unió, hogy segíteni tudja a gazdasági újjáépülését a bajba jutott országoknak, míg Németország vagy Hollandia ezt az ötletet mereven ellenzi.
Az Európai Uniót érő pénzügyi nehézségek előszele, számokkal együtt az alábbi cikkben olvasható:
