Jacques Pepin, a Québec-i Sherbrooke Egyetem professzora az „AIDS Eredete” című könyvében ismertette, hogy a HIV/AIDS vírusnak egy Kamerun délkeleti részén állomásozó első világháborús katona lehetett a legelső emberi fertőzöttje, az úgynevezett „zéró páciense”, még a huszadik század első felében.

A könyvének első, 2011-es kiadásában még azt fejtegette, hogy a humán immuno-deficiencia vírus (HIV) hogyan terjedt át eredetileg emberre. Az akkori tézise abból indult ki, hogy eredetileg a majmokról terjedt át emberre a fertőzés, feltehetően egy kameruni vadászra, aki megvágta magát.

Pepin azonban a kutatásai során új eredményekre bukkant, amely megváltoztatja az eredeti tézisét, és amely egy helyi vadászról inkább egy Kamerunban állomásozó katonára vezeti vissza a vírus eredetét:

„Az első világháború alatt Németországnak számos gyarmata volt, és a szövetségi erők úgy döntöttek, megtámadják ezen gyarmatokat. Ezek között szerepelt Kamerun is, amelyet brit-belga-francia egyesített erők rohantak le, legalább öt különböző irányból”

fogalmazott.

Az új feltételezések szerint a zéró páciens a mintegy 1600 fős belga és francia különítmény között lehetett, akik a Kongó folyó mentén található Léopodville-ből a Kamerun elszigeteltebb részén található Moloundou-ba utaztak – mely azért is fontos állítás, mert már korábbi tanulmányok is erre a városra vezették vissza az első HIV-fertőzést.

Pepin a Daily Mailnek adott interjújában úgy fogalmazott, a katonák 3-4 hónapot töltöttek Moloundou-ban, mielőtt továbbálltak volna, azonban a településen jelentős problémával kellett megküzdeniük, amelynek köze sem volt a rájuk leselkedő katonákhoz: súlyos éhezéssel néztek szembe.

A helyiek főként maniókából, egyéb bogyós termésekből és vadállatok húsaiból táplálták magukat, a katonák azonban elsősorban a Leopodville-ből és Brazzaville-ből érkező szállítmányokon éltek, amelyeket a Kongó folyón keresztül küldtek hozzájuk. Az akkori szállítmányozási körülmények miatt így nehézkes volt az utánpótlás, így nagyon sok katona halálra éhezett.

A szerencsésebb katonák azonban inkább elvonultak vadászni, és ez az a tényező, amely Pepin szerint megváltoztatja a HIV zéró páciensének személyét. Mint mondta, hirtelen a semmiből 1600 katona jelent meg a kameruni vadonban, így a vadásztevékenység jelentősen megnőtt akkoriban:

„A hipotézisem szerint az egyik katona akkor fertőződhetett meg, amikor az erdőben vadásztak. Megöltek egy csimpánzt, amelynek felvágása közben valaki sérülést szenvedett, és a sérülés megfertőződött a vírussal. A háború végét követően mindannyian visszatértek Léopodville-be, ahol a legelső terjedési útvonal indulhatott el az emberek között”

Pepin becslései szerint a HIV eredetileg szépen lassan, de elkezdett a városban terjedni, részben azért, mert a helyi kórházak a fecskendő hiánya miatt koszos tűket használtak újra. Az 1950-es évek elejére azonban ez így is „csak” 500 fertőzöttet eredményezett, az 1960-as években azonban előretört a prostitúció, ami a HIV melegágya lett:

„A helyi prostituáltak minden évben körülbelül 1500 ügyfelet fogadtak, mely tökéletes közegnek bizonyult a HIV vírus terjedésére” – mondta Pepin, valamint hozzátette, a vírus végül eljutott Haitiba, majd az Egyesült Államokba és Nyugat-Európába is.

Az AIDS-járvány már kitörése óta 32 millió embert ölt meg világszerte, elsősorban az afrikai országokban, és a tudósoknak továbbra sem sikerült megfelelően hatékony vakcinát fejleszteni ellene. Az orvostudomány sokat fejlődött a vírus kezelésében, nagyon hatékony terápiák vannak, amelyek enyhítik a tüneteket és meggátolják a fertőzés továbbterjesztését.