Roland Emmerich amerikai újragondolása világszerte 379 millió dollárt hozott, ami papíron egy új franchise születését vetítette előre. A valóság azonban egészen más lett: a film a kaiju‑rajongók egyik legnagyobb vitáját robbantotta ki, és máig az egyik legmegosztóbb sci-fi látványfilm.

Most pedig közeleg az utolsó lehetőség, hogy a streamingplatformon újranézzük – vagy újraértékeljük – ezt a korszakos káoszt, ugyanis a film jövő hónapban távozik a kínálatból.

A történet középpontjában Matthew Broderick áll, aki Nick Tatopoulost, a nukleáris szabályozással foglalkozó tudóst alakítja. A szereplőgárdában ott van Jean Reno, Maria Pitillo, Hank Azaria és Kevin Dunn is, miközben New York városa próbálja túlélni a mutálódott lény pusztítását.

A fogadtatás azonban katasztrofális volt. A japán Toho stúdió később annyira elhatárolódott a filmtől, hogy a szörnyet „Zilla” néven emlegette a későbbi megjelenésekben – és hogy miért, azt mindenki sejtheti – jegyzi meg a Collider.

Roger Ebert szerint a film „hideg, gépies látványosság” volt

A legendás kritikus, Roger Ebert annak idején keményen bírálta a filmet. Szerinte az 1998-as Godzilla egy üres, lélektelen blockbuster, amely összekeverte a méretet a tartalommal. A kritikában kiemelte, hogy a film túlzottan támaszkodik a sötétségre és az esőre, hogy elrejtse a CGI hibáit, szemben a Jurassic Parkkal, amely bátran mutatta meg dinoszauruszait nappali fényben.

„Nincs semmi baj abban, ha Godzilla-filmet készítenek, és semmi baj a speciális effektekkel sem. De nincs valamilyen kötelezettségük a készítőknek arra, hogy legalább egy kis szórakozást nyújtsanak, ami felemeli a néző lelkét?”

„Valódi érzelmek vannak abban, ahogy King Kong küzd a repülők ellen, vagy a Frankenstein menyasszonyának szörnye, aki annyira félreértett. Valódi csodálat van a Jurassic Parkban. A Godzilla ezzel szemben nem kínál mást, csak lélektelen technikát: egy nagy gyíkot speciális effektekkel megalkotnak, pusztít, majd elpusztul. Milyen hideg, gépies vízió ez, mennyire nélkülözi az érzelmet vagy a szellemet.”

A kritikus szerint a film legfőbb problémája, hogy a célközönség – gyerekek és tinédzserek – „steril gyakorlatot kapnak, miközben álmokra éheznek.”

A film hibái ellenére az 1998-as Godzilla fontos darabja a popkultúrának. Egy korszak lenyomata, amikor Hollywood még vakmerően próbálta újraértelmezni a japán kaiju‑mítoszt, és amikor a digitális effektek még gyerekcipőben jártak.