Az Oxfordi Egyetem kutatói újraelemezték a NASA Apollo‑küldetései során gyűjtött kőzetmintákat, és arra jutottak, hogy mindkét korábbi tudományos álláspont igaz volt, csak éppen más időskálán.

A friss eredmények szerint a Hold történetének nagy részében gyenge mágneses tér uralkodott, ám időnként rövid, néhány évtizedtől legfeljebb 5000 évig tartó, rendkívül erős mágneses kitörések is előfordultak – adta hírül a Space.com.

Miért tűnt úgy, hogy a Holdnak erős mágneses tere volt?

Az Apollo‑minták egy része erős mágnesezettséget mutatott, ami arra utalt, hogy a Hold valaha akár a Földénél is erősebb mágneses teret generált. Ez azt feltételezte, hogy a Holdnak egykor erős, aktív belső dinamója volt – vagyis olvadt, konvektív fémes magja, amely képes globális mágneses teret létrehozni.

Más kutatók viszont arra hívták fel a figyelmet, hogy a Hold túl kicsi ahhoz, hogy ilyen erős teret hosszú ideig fenntartson, ezért szerintük csak gyenge mágneses tér létezhetett, amelyet időnként nagy aszteroida‑becsapódások erősíthettek fel.

A mostani kutatás szerint a két tábor azért nem tudott megegyezni, mert az Apollo‑küldetések mindössze hat leszállóhelye egy nagyon speciális régióra korlátozódott: a sötét, bazaltos mare‑vidékekre, amelyek különösen gazdagok titánban. Ezek a kőzetek pedig éppen azok, amelyek képesek rögzíteni a ritka, erős mágneses kitörések nyomait.

Claire Nichols, az Oxfordi Egyetem kutatója: „Új tanulmányunk azt sugallja, hogy az Apollo‑minták rendkívül ritka eseményeket tükröznek, amik csak néhány ezer évig tartottak – eddig azonban úgy értelmezték őket, mintha félmilliárd évnyi holdtörténetet képviselnének.”

„Úgy gondoljuk, hogy a Hold történetének túlnyomó részében a mágneses tere gyenge volt… de rövid időszakokban – legfeljebb 5000 évig, de akár csak néhány évtizedig – a mag‑köpeny határán olvadó titánban gazdag kőzetek nagyon erős teret generáltak.”

Számítógépes modellek azt is igazolták, hogy ha a mintavétel nem a mare‑vidékekre korlátozódott volna, akkor a kutatók valószínűleg soha nem találtak volna ilyen erős mágneses nyomokat, vagyis ezek valóban ritka kivételek voltak.

Miért fontos mindez?

A Hold mágneses múltjának feltárása kulcsfontosságú, mert segít megérteni, hogyan hűlt ki a Hold magja, hogyan fejlődött a köpeny és miért szűnt meg a geológiai aktivitás, összehasonlítási alapot ad a Föld tartós dinamójához, és akár arra is utalhat, hogy a Hold ősi mágneses tere kölcsönhatásba lépett a Föld korai magnetoszférájával, befolyásolva bolygónk légkörének megőrzését.