A fiatal pásztor halála ismét ráirányította a figyelmet arra, hogy a háború sebei három évtized múltán sem gyógyultak be teljesen, és a mindennapi életet még mindig halálos veszélyek árnyékolják be.

A fiú édesanyja a helyi sajtónak nyilatkozva könnyeivel küszködve idézte fel fia mindennapjait: „Sokat dolgozott, szorgalmas volt. Küzdöttünk a betevő falatért” – mondta, majd hozzátette, hogy fia kecskékre vigyázott, és amikor az állatok betévedtek az elaknásított területre, ő utánuk ment, hogy visszaterelje őket. Ez a döntés azonban végzetesnek bizonyult.

A család Hodzici faluban élt, ahonnan a háború idején a bosnyák lakosságot elűzték, ám a békeévekben sokan – köztük ők is – úgy döntöttek, hogy visszatérnek szülőfalujukba. A település azonban nem mentes a veszélyektől: korábban több helyi lakos is életét vesztette vagy súlyosan megsérült aknarobbanás következtében.

Bosznia-Hercegovina ma is a világ egyik leginkább aknaveszélyes országának számít. Az aknamentesítési központ legfrissebb adatai szerint valamivel több mint 800 négyzetkilométernyi területen körülbelül 170 ezer, máig rejtve maradt vagy elfeledett akna található. Ezek közvetlen közelében még mindig mintegy 132 ezer ember él. A legnagyobb kiterjedésű aknamező az ország két entitása, a boszniai Szerb Köztársaság és a Bosznia-hercegovinai Föderáció határán húzódik.

A háború befejezése óta 1781 ember vált aknarobbanás áldozatává Boszniában, közülük 624-en életüket vesztették. A veszély nemcsak a civileket fenyegeti: az aknamentesítés során 53 tűzszerész is meghalt, miközben a területek megtisztításán dolgozott.

Liner/MTI