„Mély szomorúsággal jelentjük be Kshamenk halálát, aki ma gondozói és az állatorvosi csapat körében hunyt el. Halálát kardiopulmonális leállás okozta.” A park hozzátette, hogy vizsgálat indult a halál okának feltárására, de „minden jel arra utal, hogy előrehaladott korával függ össze, amelyből már nem tudott felépülni.” A Center for Whale Research adatai szerint a nőstény kardszárnyú delfinek átlagosan 50 évig élnek, míg a hímek átlagéletkora 29 év.

Az állatorvos búcsúja

Juan Pablo Loureiro, a Mundo Marino vezető állatorvosa így emlékezett: „Nagyon nehéz leírni a fájdalmat, amit Kshamenk halála okozott. Vele együtt mindannyiunkból egy darab is távozott. Egy hatalmas csapat vagyunk, amely 33 éven át éjjel-nappal életét annak szentelte, hogy biztosítsa jólétét. Ő a családunk része volt.”

„Megnyugvást ad számunkra, hogy minden szeretetünkkel gondoztuk, és biztosak vagyunk abban, hogy amit tanított nekünk, felbecsülhetetlen örökség, amely lehetővé teszi, hogy sok más állat megőrzéséért dolgozzunk tovább.”

Kshamenk 1992-ben, 3 évesen került a parkba egy ellentmondásos mentés után. A Mundo Marino közlése szerint „nem volt lehetőség arra, hogy visszaengedjék a vadonba, ezért több mint 33 éven át a parkban gondozták.” A Mirror azt írja, a kritikusok azonban azt állították, hogy az állatot szándékosan sodorták partra, és súlyos napégést szenvedett, ami miatt folyamatos egészségügyi ellenőrzésre szorult.

A delfin egy ideig együtt élt Belen nevű nősténnyel, aki 2000 februárjában, 4 hónapos vemhesen elpusztult. Kshamenk azóta magányosan élt, ezért kapta a „világ legmagányosabb kardszárnyú delfinje” nevet. 2010-ben amerikai SeaWorld-edzők 24 spermamintát gyűjtöttek tőle mesterséges megtermékenyítés céljából, de sosem találkozott utódaival.

2022-ben megfigyelők arról számoltak be, hogy Kshamenk jelentős súlyt veszített, majd 2023 decemberére úgy tűnt, hogy valamennyit visszanyert. Halála azonban végleg lezárta az ő történetét, amely egyszerre szól a fogságban tartott állatok gondozásáról és a magány tragédiájáról.