A nő elmondása szerint a beszéd, amiktől azt várta, hogy tele lesz szeretettel és hálával, „egy egymás után fűzött viccsorozattá” vált, amely „kicsivé és megbecsülés nélkülivé” tette őt a saját esküvőjén. Férje többek között a menyasszonyi felkészülését gúnyolta: azt említette, hogy a felesége napi „40 000 lépést” tett meg a fogyásért, amit a nő így írt le: „Úgy állította be, mintha rögeszmés lettem volna, egy karikatúra, egy menyasszony, aki kétségbeesetten akar vékony lenni.”

„Hónapokig keményen dolgoztam, hogy jól nézzek ki és jól érezzem magam, és összetört, hogy a férjem ‘elbagatellizálta az erőfeszítéseimet’ anélkül, hogy bármi pozitívumot mondott volna arról, ‘hogyan nézek ki most’.”

Háttérből gúny, tervezésből poén

A beszédben a férj a nő múltját is nevetség tárgyává tette: „Egy védett lány, aki csak két bevásárlóközpontban járt előtte’” – idézte fel a menyasszony, hangsúlyozva, hogy ez megalázó volt, mert a személyes fejlődése szerinte a saját teljesítménye, nem pedig a férjének köszönhető. „Azóta fejlődtem, a saját kemény munkám és tapasztalataim miatt, nem azért, mert ő megtanította, hogyan kell élni.” A vendégek nevetése közben a menyasszony „kicsinek és megalázottnak” érezte magát – írta le a People.

Megalázó volt az egész

A férj az esküvőszervezést is leértékelte: „Megemlítette, hogy ‘számtalan táblázatunk volt’, és ‘tápláltuk egymás őrületét és megszállottságát’ a tervezés alatt”, miközben a menyasszony ezt „szeretet-munkának” tekintette; szerinte a férj „úgy állította be, mintha ez egy ‘szörnyű, őrült élmény’ lett volna”, ami „elvette a nap örömét és szépségét”.

A legfájdalmasabb pillanat akkor következett, amikor a vőlegény a nővére felé fordult: „Azt mondta, ‘ő az a személy, aki arra inspirálja, hogy jobb legyen’.” A menyasszony megjegyezte, hogy a férje nővére „mindig lekezelő és udvariatlan volt vele”, így különösen árulásnak érezte a kijelentést.

„Összenéztek, miközben ezt mondta, mindketten sírtak, teljesen elveszve a saját pillanatukban.” A menyasszony ekkor „láthatatlannak” érezte magát, és csak azt kívánta, bárcsak a férje róla mondott volna kedves szavakat: „Azt szerettem volna, hogy a vőlegényem ‘szépnek’ hívjon, és azokat a kedves dolgokat mondja el rólam, amiket a nővéréről mondott.”

Bár ez volt az első közös hetük, és a nászút előtt álltak, a nő nem tudott a férjéhez szólni: „Úgy érzem, én lettem a poén tárgya azon az egyetlen éjszakán, amikor engem kellett volna ünnepelni” – írta, és megkérdezte az olvasókat, túlreagálja-e, hogy kerüli a férjét.

A kommentelők nagy része megerősítette, hogy a menyasszony jogosan érzi magát megbántva. Egy felhasználó így fogalmazott: „A beszéd nem neked szólt, neki szólt. Hogy megmutassa mindenkinek, hogyan ‘javított meg’ téged, és milyen nagyszerű a kapcsolata a nővérével. Te csak egy kellék voltál a történetében.” Egy másik hozzátette: „Gondold át alaposan, akarod-e ezt az életed hátralévő részében. Valaki, aki megalázott titeket, ‘az állítólagos legszebb napotokon’, mindenki előtt. Kicsivé tett, hogy ő nagyobbnak tűnjön. ‘Lerántotta az álarcot’.”