A Remedy Entertainment 2001-es klasszikusa különösen csábító alapanyagnak számított, hiszen a játék a megjelenésekor világszerte hatalmas sikert aratott, több millió példányban kelt el, és a kritikusok egyöntetűen kiemelték forradalmi „bullet time” mechanikáját, képregényszerű narrációját és sötét, neo‑noir hangulatát.

A filmadaptáció ötlete már a játék megjelenése után felmerült, és a projekt végül John Moore rendezésében valósult meg, aki Mark Wahlberget választotta a megtört, bosszúra éhes nyomozó szerepére, miközben Mila Kunis, Beau Bridges és Ludacris is fontos szerepekben tűntek fel.

A film története alapvetően követi a videojáték első részének cselekményét: Max Payne, a New York-i rendőr, akinek feleségét és újszülött gyermekét brutálisan meggyilkolták, évekkel később is megszállottan kutat a tettesek után, és a nyomozás során egy titkos katonai drog, a Valkyr, valamint egy nagyvállalati összeesküvés áll a középpontban.

A film vizuális világa erősen stilizált, sötét tónusú, és több jelenetben is megidézi a videojáték ikonikus képi világát, ugyanakkor a rajongók szerint a PG‑13 besorolás miatt a történet elveszítette azt a nyers brutalitást, amely a játék egyik védjegye volt.

35 millió dolláros költségvetésből készült

A produkció 35 millió dolláros költségvetésből készült, és 2007-2008 között forgatták, főként Torontóban. A stúdió Mark Wahlberg fizetését nem hozta nyilvánosságra, és hiteles nemzetközi forrás sem közöl konkrét összeget, így erről nem lehet valós adatot állítani. A film 2008. október 17-én került a mozikba, és pénzügyileg sikeresnek bizonyult: világszerte 87,7 millió dollárt termelt, amelyből 40,6 millió dollár az amerikai, 47 millió dollár pedig a nemzetközi bevétel volt, miközben az Egyesült Államokban további 26,3 millió dollár folyt be DVD‑eladásokból. A számok alapján tehát a film bőven visszahozta a gyártási költségét, és profitot termelt a stúdiónak.

A kritikai fogadtatás azonban kifejezetten gyenge volt: a Rotten Tomatoes 16 százalékos értékelést adott, a Metacritic pedig 31 pontot, és a legtöbb kritika szerint a film nem tudta visszaadni a játék mélységét, karakterdrámáját és noir‑hangulatát.

A játék eredeti producere, Scott Miller később úgy nyilatkozott, hogy a film „félreértette a játék lényegét”, és szerinte a történetből sokkal többet ki lehetett volna hozni. A rajongók is csalódottak voltak, mivel a film több ponton eltért az eredeti történettől, és a PG‑13 besorolás miatt sok jelenet túlzottan visszafogottnak tűnt.

Több volt a filmben

Bár a film pénzügyileg sikeres volt, a folytatás végül soha nem készült el, aminek több oka is volt: a kritikai bukás, a rajongói elégedetlenség, a videojáték‑adaptációk rossz megítélése a 2000-es években, valamint az, hogy a stúdió más projekteket helyezett előtérbe.

A Fox eredetileg fontolgatta a második részt, de a negatív visszhang miatt a projektet végül elvetették, és a Max Payne filmadaptáció története egyetlen, megosztó, de vizuálisan emlékezetes filmmel zárult.

A Disney+ kínálatában is elérhető Max Payne – Egyszemélyes háború ma is érdekes darabja a videojáték‑adaptációk történetének: egy olyan film, amely látványvilágával és atmoszférájával sok nézőt megfogott, ugyanakkor a játék rajongói számára sosem tudta teljes mértékben visszaadni azt a sötét, tragikus és mélyen emberi történetet, amely a videojátékot kultikussá tette.