A film nemcsak technikai szempontból jelentős alkotás, hanem érzelmileg is mélyen megérinti a nézőt, hiszen a fiatal amerikai pilóták sorsát követi, akik Európa felett kockáztatják életüket a szabadságért. A film 23 millió dolláros költségvetéssel készült, és 27 millió dolláros bevételt termelt az Egyesült Államokban.

A Warner Bros. által forgalmazott alkotás 1990. október 12-én került az amerikai mozikba, míg az Egyesült Királyságban már szeptemberben bemutatták. A film 107 perces játékidővel rendelkezik, és PG-13 besorolást kapott.

A szereposztásban olyan színészek tűnnek fel, mint Matthew Modine, Eric Stoltz, Sean Astin, Harry Connick Jr. és Billy Zane, akik a bombázó legénységének tagjait alakítják. A rendezőnek nem kis feladat jutott: „be kellett mutatnia egy tucat karaktert, akik az idő nagy részében oxigénmaszkban ülnek” – írta Roger Ebert, aki szerint a film „az európai légi háborúról szóló klasszikus sablonokból építkezik, de mégis képes érzelmi mélységet adni a történetnek.”

A Memphis Belle zenéjét George Fenton szerezte, aki munkájáért BAFTA-díjra is jelölést kapott. A látványvilágért David Watkin felelt, aki szintén több elismerést kapott, köztük a Brit Operatőrök Társasága és az Evening Standard Brit Filmdíjak technikai díját. A film emellett jelölést kapott a Fantasporto nemzetközi filmfesztiválon is.

A film nemcsak a háborús hősiességet mutatja be, hanem a katonák közötti bajtársiasságot, a félelmet és az emberi sebezhetőséget is. A történet alapját William Wyler 1944-es dokumentumfilmje adta, ami valóban a Memphis Belle utolsó bevetését örökítette meg. A játékfilm ennek dramatizált feldolgozása, ami a történelmi hűség mellett a hollywoodi narratívát is alkalmazza.

A film fogadtatása vegyes volt: míg a kritikusok egy része sablonosnak tartotta, a közönség értékelte a látványos légi jeleneteket és az érzelmi töltetet.