John Boorman 1968-as filmje, a Pokol a Csendes-óceánon egy rendhagyó háborús történet, ami nem a frontvonalak zajában, hanem egy elhagyatott csendes-óceáni szigeten bontakozik ki. A film két katona – egy amerikai és egy japán – kényszerű együttélését mutatja be, akik a második világháború kellős közepén rekednek meg egy lakatlan szigeten, és kénytelenek együttműködni a túlélés érdekében.

Boorman rendezése nemcsak fizikai konfliktusokat, hanem mélyebb filozófiai kérdéseket is feszeget, így a film egyfajta egzisztenciális parabola is. A Collider szerint Boorman „erőteljes egzisztenciális parabolát alkotott a két katona sorsából, miközben lehetőséget adott a nagyszerű Lee Marvinnak és Toshiro Mifunének, hogy közönségkedvenc vehemenciával tomboljanak.” A két színész játéka valóban kiemelkedő: Marvin és Mifune nemcsak színészi kvalitásaikkal, hanem személyes múltjukkal is hozzájárultak a film hitelességéhez, hiszen mindketten szolgáltak a második világháborúban – természetesen ellentétes oldalon.

Szinte teljes egészében dialógus nélküli a film, és a kommunikációs nehézségek – a nyelvi és kulturális különbségek – szerves részét képezik a történetnek. A néző így nemcsak a túlélés fizikai aspektusait követheti nyomon, hanem azt is, hogyan alakul ki fokozatosan bizalom és együttműködés két ellenség között. A sziget, mint zárt tér, szimbolikus jelentőséggel bír: a háború világából kiszakított környezetben az emberi kapcsolatok újraértelmeződnek.

A forgatás helyszíne

A forgatás a Hawaii-szigeteken zajlott, különösen Kauai partjainál, ahol a produkció komoly logisztikai kihívásokkal nézett szembe. A sziget elszigeteltsége és a természetes környezet hozzájárult a film atmoszférájához, ugyanakkor a színészek és a stáb számára is megterhelő munkakörülményeket jelentett. A rendező célja az volt, hogy a nézők valóban érezzék a túlélés kényszerét és a háború utáni emberi törékenységet.

A Pokol a Csendes-óceánon nem kapott kiemelkedő díjakat, de a kritikusok elismerően szóltak róla, különösen Boorman rendezői koncepciójáról és a két főszereplő alakításáról. A film az évek során kultikus státuszt vívott ki magának, és gyakran emlegetik a háborús filmek alternatív klasszikusaként, amely nem a harc dicsőségét, hanem az emberi kapcsolatokat állítja középpontba.

A film bevételei mérsékeltek voltak: az amerikai mozikban közel 3 millió dollárt hozott, ami 1968-ban közepes eredménynek számított, de a nemzetközi forgalmazás során további bevételeket generált, különösen Japánban, ahol Mifune szereplése miatt kiemelt figyelmet kapott. A film később VHS-en, majd DVD-n is megjelent, és a streaming korszakban újra felfedezték a klasszikusok iránt érdeklődő nézők.