Terrence Malick 1998-as alkotása, az Az őrület határán a második világháborús filmek sorában különleges helyet foglal el: filozofikus és befelé forduló hangvétele miatt a kritikusok szerint az év egyik legjobb háborús filmje lett, noha kevésbé ismert, mint a korszak más produkciói.**

A film James Jones regényének adaptációja, és az amerikai katonák guadalcanali csatában való részvételét mutatja be. A Collider szerint a film talán nem a leghíresebb 1998-ban bemutatott második világháborús film, de vitathatatlanul a legjobb. A közel háromórás játékidő alatt a nézők egy nagyszabású katonai egység sorsát követhetik végig, miközben csak kevesen érik meg a stáblista végét.

A film egyik legnagyobb erőssége a vizuális és érzelmi kontrasztokban rejlik.: „Ez egy olyan film, amely gyakran váltogatja a gyönyörű és a pokoli képeket, szembeállítva a harc helyszínéül szolgáló természet szépségét a küzdelem brutalitásával és vérontásával.” Ez a kettősség teszi Malick művét egyszerre esztétikailag lenyűgözővé és megrázóvá.

Az őrület határán különlegessége nemcsak a háború ábrázolásában rejlik, hanem abban is, hogy ezzel a filmmel tért vissza Terrence Malick a rendezéshez. „Ez a film egyben Terrence Malick régóta várt visszatérése is a játékfilmes rendezéshez, hiszen 1998 előtt legutóbbi munkája az 1978-as Mennyei napok volt.” A húszéves szünet után Malick egy olyan alkotással jelentkezett, ami mélyen eltér a hagyományos háborús filmek narratívájától.

A rendező stílusára jellemző filozofikus narráció és a szereplők belső monológjai különös atmoszférát teremtenek: a katonák nemcsak a külső ellenséggel küzdenek, hanem saját félelmeikkel, kétségeikkel és az élet értelméről szóló gondolataikkal is. Ez a fajta introspektív megközelítés ritka a háborús filmek világában, és hozzájárul ahhoz, hogy az alkotás időtálló klasszikussá váljon.

Jim Caviezel játssza Robert Witt közlegényt, aki történet egyik legfontosabb, filozofikus hangvételű karaktere. Nick Nolte Gordon Tall alezredes szerepében jelenik meg, akinek parancsnoki szigora és belső vívódásai a film egyik legerőteljesebb szálát adják. Sean Penn Edward Welsh tiszthelyettesként a katonák emberi oldalát képviseli, míg Ben Chaplin Jack Bell közlegényként a háború személyes tragédiáit mutatja be.

A mellékszerepekben is olyan nagy nevek tűnnek fel, mint Adrien Brody, John Cusack, Woody Harrelson vagy George Clooney, akik rövidebb játékidő ellenére is hozzájárulnak a film sokrétegű ábrázolásához.