Az amerikai űrügynökség előtt álló egyik lehetőség az úgynevezett „égi daru” technológia alkalmazása, amelyet korábban már sikeresen használtak a Curiosity és a Perseverance küldetéseknél. Ez a módszer lehetővé tenné, hogy egy speciális jármű ejtőernyő segítségével megközelítse a marsi felszínt, majd különböző mechanizmusokkal összegyűjtse a Perseverance rover által már begyűjtött mintákat.

A másik alternatíva a kereskedelmi űrvállalatok bevonása lenne. Az ügynökség tavaly olyan cégektől kért javaslatokat, mint a SpaceX, a Blue Origin és a Lockheed Martin. Bármelyik megoldást is választják, egy kompaktabb rakétát fognak használni, amely képes lesz 30 mintatartályt szállítani a marsi pályára, ahonnan egy európai űrszonda továbbítja majd azokat a Földre.

Bill Nelson, a NASA vezetője elmondta, hogy mindkét új megközelítés jelentősen költséghatékonyabb lenne az eredeti tervhez képest. Az „égi daru” módszer 6,6-7,7 milliárd dollárba kerülne, míg a kereskedelmi partnerség 5,8-7,1 milliárd dolláros költséggel járna. Ez számottevő csökkenés az eredetileg becsült 8-11 milliárd dollárhoz képest, amit egy független vizsgálat állapított meg.

A költségvetési megszorítások már eddig is érzékeny veszteségeket okoztak, ugyanis a NASA Jet Propulsion Laboratory kénytelen volt 530 alkalmazottját elbocsátani és 100 szerződéses munkatársától megválni, miután az ügynökség 950 millió dolláros igényével szemben mindössze 300 millió dollár került jóváhagyásra.

A tudósok szerint a Perseverance által gyűjtött minták kulcsfontosságúak lehetnek annak megállapításában, hogy volt-e élet a Marson, illetve hogy a bolygó talaja tartalmaz-e olyan vegyi anyagokat, amelyek veszélyesek lehetnek a jövőbeli űrhajósokra. Az új ütemterv szerint a minták 2035 és 2039 között érkezhetnek vissza a Földre.