Az Európai Űrügynökség Mars Express űrszondája immár több mint húsz éve kering a Mars körül, és a fedélzetén működő nagyfelbontású sztereó kamera segítségével alapjaiban változtatta meg a vörös bolygóról alkotott képünket.

Az ESA legfrissebb közleményében olyan részletes felvételeket tett közzé, amelyek az Arabia Terra nevű, rendkívül sűrűn kráterezett térséget mutatják be, és amelyek a kamera digitális domborzatmodellje, valamint a nadír és színes csatornák adatai alapján készültek.

Egy hatalmas síkság rejtelmei

Az Arabia Terra a Mars déli felföldjén elterülő hatalmas síkság, amit megszámlálhatatlan becsapódási kráter borít, ezek pedig az évmilliárdok során a bolygót érő aszteroida- és meteoritütközések nyomait őrzik. A terület különösen azért figyelemre méltó, mert a Mars egyik legősibb geológiai képződményének tartják, életkorát 3,7 és 4,1 milliárd év közé becsülik, vagyis abból az időszakból származik, amikor a bolygó belső geológiai aktivitása lecsillapodott.

Ennek következtében a Mars elveszítette globális mágneses mezejét, így a napszél fokozatosan elsodorta légkörének jelentős részét, ami alapvetően formálta a bolygó további fejlődését.

A bizonyos légkör

A Mars vékony légköre – a Hold levegő nélküli környezetéhez hasonlóan – lehetővé tette, hogy a kráterek viszonylag jó állapotban megőrződjenek, ugyanakkor a szél által vezérelt erózió így is nyomot hagyott rajtuk. Egyes kráterek alját sötét, vulkáni eredetű anyag tölti ki, míg másokat világos homok és hullámos dűnék borítanak, ami arra utal, hogy a marsi porviharok jelentős mennyiségű üledéket szállítottak ide. Emellett bizonyos kráterek pereme megrogyott, falaik részben beomlottak, ami szintén a hosszú időn át tartó szélformálás eredménye – foglalta össze az Universe Today.

A Trouvelot-krátertől balra egy idősebb, erősebben erodált medence látható, amelynek fala szinte teljesen összeomlott, felszínét pedig sötét kőzet borítja. Ezt az anyagot a szél jellegzetes, félhold alakú formákba rendezte, amelyeket barchán dűnéknek neveznek, és amelyek a Mars északi alföldjein, valamint a Tharsis vulkáni térségben is megfigyelhetők. A sötét kőzet úgynevezett mafikus összetételű, ásványokban gazdag, és a Földön is gyakran kapcsolódik vulkáni folyamatokhoz.

A képeken egy mintegy húsz kilométer hosszú, világos árnyalatú domb is feltűnik, amely élesen elüt a környező sötét felszíntől, és gerincek, illetve barázdák tagolják. A Trouvelot-kráter átvágja az idősebb medencét, ami arra utal, hogy fiatalabb képződményről van szó, ugyanakkor a sötét anyaggal kitöltött kráterek gyakorisága azt jelzi, hogy az ilyen folyamatok a bolygó számos pontján jelen vannak.

A világos dombok ásványtani vizsgálata arra enged következtetni, hogy kialakulásuk során folyékony víz is szerepet játszhatott, bár ennek pontos mechanizmusa továbbra is tudományos vita tárgya, és több lehetséges magyarázat is létezik arra, miként rakódhattak le ezek az üledékek.