Érkezése óta a belga világklasszis, Thibaut Courtois mögött áll a rangsorban, aki korától függetlenül továbbra is a „fehér” kapu első számú őre. Lunyin pályafutása Madridban nem volt egyszerű, hiszen – ahogy a Fichajes is kiemeli – „az egyik legjobb kapus árnyékában kellett élnie, ami korlátozta a játékperceit a legmagasabb szintű sorozatokban”.

Ennek ellenére, amikor lehetőséget kapott, rendre bizonyította higgadtságát és gyors reflexeit. A Király-kupában és néhány emlékezetes európai mérkőzésen nyújtott teljesítménye miatt a szurkolók jelentős része elismeréssel beszél róla. A klubon belül egyre többen vélik úgy, hogy eljött az ideje a természetes generációváltás előkészítésének a kapuban, különösen mivel Courtois hamarosan betölti a 34-et, és nála is jelentkezhetnek a hosszú pályafutás velejáró fizikai jelei.

Lunyin maga is tisztában van azzal, hogy türelme véges. Korábban visszautasított olyan ajánlatokat, amik garantálták volna számára a kezdő pozíciót, mert hitt abban, hogy a Santiago Bernabéuban is eljön az ő ideje. Courtois hosszú sérülése alatt magabiztosan állt helyt, és több kiemelkedő teljesítménnyel erősítette meg esélyeit a posztért folyó versenyben.

A következő idényben a belga és az ukrán kapus közötti rivalizálás tovább fokozódhat. A klub nem zárja ki annak lehetőségét, hogy Lunyin előnybe kerüljön a kor és a keret fiatalításának szükségessége miatt. Stílusa – gyors reflexek, bátor kifutások és a lábbal való játékban mutatott magabiztosság – illeszkedik a modern futball követelményeihez, különösen egy olyan csapatban, amely egyre inkább hátulról építi fel támadásait.

A Real Madrid szurkolói türelemmel és támogatással állnak mögötte, sokan igazságtalannak érzik, hogy egy ilyen képességű kapus hosszú ideje a kispadon ül, főleg, hogy a legnagyobb nyomás alatt is képes volt helytállni. A következő hónapok döntőek lehetnek: ha Lunyin képes állandósítani formáját és meggyőzni a szakmai stábot, könnyen lehet, hogy a 26/27-es szezonban már ő lesz a Real Madrid első számú kapusa.