A történet középpontjában az amerikai rendőrbíró, Teddy Daniels (Leonardo DiCaprio) áll, aki egy távoli szigeten működő, erődszerű pszichiátriai intézetbe érkezik, hogy kivizsgálja egy veszélyes beteg rejtélyes eltűnését. Már az első percekben nyilvánvalóvá válik, hogy az Ashecliffe Kórház falai között semmi sem az, aminek látszik: az orvosok kitérő válaszokat adnak, a betegek titokzatos utalásokkal beszélnek, és még Teddy társa, Chuck (Mark Ruffalo) is egyre bizonytalanabb abban, hogy kiben és miben lehet bízni.

A rutinszerűnek induló ügy hamarosan paranoiával, hallucinációkkal és összeesküvés-elméletekkel átszőtt labirintussá válik, amelyben Teddy minden lépése újabb zsákutcába torkollik. A film különleges ereje abban rejlik, hogy a nézőt ugyanabba a bizonytalanságba taszítja, amelyben a főhős is vergődik: illegális pszichiátriai kísérletek, eltűnt betegek, kormányzati titkok és saját emlékeinek kísértetei között próbál eligazodni.

Leonardo DiCaprio alakítása ebben a szerepben is lehengerlő; Teddy Daniels érzelmi kimerültségét és fokozatos széthullását olyan intenzitással jeleníti meg, hogy sok kritikus szerint Oscar‑díjat érdemelt volna érte.

A film egyik legerősebb eleme a végső fordulat, amely nem csupán új értelmet ad az addig látott eseményeknek, hanem teljesen átírja azt is, amit a néző a saját szemének hitt. A történet nem kínál feloldozást vagy győzelmet, és éppen ez a tragikus, mégis mélyen emberi befejezés adja a Viharsziget maradandó érzelmi súlyát.

A Collider kritikája szerint az Apple TV-n is elérhető film „a felszín alatt sokkal nyugtalanítóbb igazságot rejt, mint amit a nyomozás elsőre sejtet”, és ez a kettősség teszi Scorsese alkotását a modern pszichothrillerek egyik legemlékezetesebb darabjává.