A dopping a holland ‘dop’ szóból ered, amely alatt eredetileg a dél-afrikai kaffer törzseknél egy bódító pálinkaféleséget takar, melyet különböző kultikus törzsi események alkalmával ittak, az italtól fokozott érzelmi és idegi állapotba kerültek. Az első élénkítőszerek már a 19. század végén megjelentek az emberek körében, az 1904-es olimpián már olyan kezdetlege módszereket alkalmaztak a sportolók, hogy alkoholt ittak, majd gyógyszert, fájdalomcsillapítót vettek be rá.
A legelső anabolikus szteroidot 1935-ben állították elő bikaheréből, majd az amerikai és a német hadsereg katonái kezdték el használni. Ezeknek a szereknek az alapja az emberi test által termelt tesztoszteron, amely fokozza a fehérjeszintézist, az izomtömeget és az izomerő növekedését, valamint némi agresszivitást is okoz. Az anabolikus szteroidokat a testépítők is felfedezték az 50-es években, ekkor kezdett el igazán terjedni.
A Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség már 1928-ban közzétette a tiltott szerek listáját, nemzetközi szabályozásra azokban csak sokkal később került sor. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) csak az 1960-as római olimpia után kezdett el foglalkozni az üggyel, ugyanis itt történt az első haláleset, amelyet bizonyítottan a doppinghoz kötnek.
A kerékpáros csapatversenyeket rendezték az első napon, és már itt meg is történt a tragédia, amikor a dán Knud Enemard Jensen leesett a biciklijéről és meghalt. Először úgy gondolták, hogy az esés következtében történt fejsérülés volt a felelős, azonban kiderült, hogy egy amfetamin-származékot fogyasztott, nevezetesen ephedrint, és ez okozta a halálát.
Az 1988-as szöuli játékok hozták el a fordulópontot, ahol az egyik legismertebb ügy, Ben Johnson esete történt, azonban a WADA, a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség vagy más néven a Doppingellenes Világszervezet csak 1999-ben alakult meg.
Mielőtt áttekintenénk a legjelentősebb eseményeket, amelyek a teljesítményfokozó szerekhez kapcsolódnak, és alapjaiban változtatták meg a sportvilágot és -történelmet, nézzük meg, hogyan határozza meg a WADA a doppingvétség fogalmát:
Tom Simpson – 1967
Tom Simpson brit kerékpáros volt, aki a Tour de France során hunyt el 1967. július 13-án, amikor egy rendkívül forró napon rendezték a versenyt. Ez a nap már a 15. volt a versenyben, és a marseille-i starttól 140 kilométernyire lévő Mont Ventoux hegy volt a célpont, miközben a hőmérséklet az 55 fokot is elérhette.
A kerékpáros másodszor esett le a bicikliről, ami után még mindig azt kérte, hogy folytathassa a versenyt, azonban már nem volt rá lehetősége. Először a kiszáradást nevezték meg a halál okaként, majd később kiderült, hogy a meze alatt amfetamint tartalmazó ampullákat találtak, a szert pedig a boncolás során ki is mutatták.
Egy hivatalos jelentés arról számolt be, hogy a Simpson által szedett gyógyszerek tették lehetővé, hogy túlhajszolt és dehidratált állapotba kényszerítse magát. Halála miatt a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség betiltotta a teljesítményfokozó szerek használatát a sportban.
Keletnémet olimpikonok – 1970-80-as évek
Az egyik legismertebb ügy, amelyről a magyarok is biztosan hallottak, ugyanis sokszor még a gimnáziumi történelemórákon is megemlítik a hidegháború tárgyalásánál, az a keletnémet olimpikonok illegális tevékenysége az 1970-80-as években, amikor az NDK kormánya úgy döntött, hogy teljesítménynövelő szerekkel, elsősorban szteroidokkal tömi a sportolóit, abban a hitben, hogy a sportgyőzelmek a kommunizmus felsőbbrendűségét bizonyítják.
Bár a sportolók semmit nem tudtak a szerekről, hamar észrevették a változásokat, amelyek azok okoztak, főleg a nők, akik olyan szőrzeteket kezdtek növeszteni, mint amilyenek a férfiaknak voltak, az is előfordult, hogy naponta többször kellett borotválkozniuk. Választásuk azonban nem volt, ugyanis elterjedt közöttük a mondás: „vagy megeszed a tablettákat vagy meghalsz!“
Az 1976-os montreali olimpián a keletnémet női úszócsapat 11 aranyérmet nyert a lehetséges 13-ból, hozzájárulva az összesen 40 aranyéremhez. A versenyzők és a megfigyelők gyanították, hogy a keletnémetek szteroidokat szedtek, de az állami forrásokat a doppingprogram folytatására és eltussolására használták, miközben összesen legalább 9000 sportoló kapott teljesítményfokozó szereket.
Az 1990-es német újraegyesítést követően a doppingprogram néhány elkövetőjét bíróság elé állították és bűnösnek találták. Ez azonban már mit sem segített a sportolókon, akik közül sokan életre szóló egészségügyi problémákkal, többek között szívbetegségekkel, meddőséggel és rákos megbetegedésekkel küzdöttek.
Ben Johnson – 1988
Amikor 1988. szeptember 24-én, a dél-koreai Szöulban megrendezett olimpiai játékokon a kanadai atlétika sztárja, Ben Johnson aranyérmet nyert 100 méteren, nemcsak új világrekordot állított fel, hanem legyőzte amerikai riválisát, Carl Lewist is, a sportoló azonban nem örülhetett a sikernek sokáig, ugyanis pozitívan tesztelték a szteroid sztanozololra, ennek következtében vissza kellett adnia az érmét, amelyet ezután Lewis kapott meg.
Több szakértő egyetért azonban abban, hogy nem az volt az olimpia szégyene, hogy Ben Johnson lebukott, hanem az, hogy mennyien megúszták, ugyanis akkor a NOB egyik akkori tisztviselője szerint még húsz olyan atléta volt Szöulban, akinek pozitív lett a mintája. Lewisnak indulnia sem szabadott volna, az amerikai válogatón többféle tiltott anyagot is kimutattak nála, de eltussolták az ügyét.
Johnson hírnévre és milliós promóciós szerződésekre tett szert, mielőtt a győzelem után nem sokkal megfordult a sorsa. Bukása azonban segített felnyitni a világ szemét arra, hogy a dopping, amelyet korábban a kommunista blokk problémájának tekintettek, az egész atlétikában előfordul, majd ezután az olimpia után kezdtek a nemzetközi szövetségek foglalkozni a doppingvétségekkel.
Diego Maradona – 1994
Diego Maradona argentin labdarúgó, aki csapatát az 1986-os világbajnokságon győzelemre vezette, az 1994-es világbajnokságon pozitív lett az efedrin öt különböző változatára. Bár 1991-92-ben kokainhasználat miatt 15 hónapra eltiltották, Maradona úgy tűnt, hogy visszatér: 26 kilót fogyott, hogy felkészüljön a tornára, és az első fordulóban egy góllal és egy gólpasszal bizonyította, hogy nem felejtett el futballozni.
Ahelyett azonban, hogy ismét sikerrel szerepelt volna a válogatottban, azzal került be a hírekbe, hogy doppingvétség miatt kizárták. A pályafutása is hamarosan véget ért, de ezután már egyszer sem ölthette magára az argentin címeres mezt.
Festina kerékpárcsapat – 1998
1998-ban a francia vámosok robbantottak ki egy hatalmas csalási ügyet, mindössze azzal, hogy a munkájukat végezték. Július 8-án reggel megállítottak egy autót a franciaországi Lille város közelében, amelyben Willy Voet ült, a belga Festina kerékpárcsapat fizioterapeutája, aki éppen Dublinba tartott a Tour de France rajtjára.
Voet autója azonban tele volt teljesítményfokozó szerekkel: EPO- és növekedési hormon-ampullákkal, valamint tesztoszteronnal és számos más anyaggal, amelyeket a sportolóknak vitt volna a versenyre. Az ügynek akkora hatása lett, hogy majdnem az egész Tour de France-t törölték.
A rendőrség átkutatta a szállodákat, letartóztatta és kihallgatta a kerékpárosokat, menedzsereket, kísérőket és orvosokat. A Festinát kizárták, míg voltak olyan csapatok, akik visszaléptek, ugyanis úgy gondolták, hogy jobb elkerülni a francia hatóságok kutakodását. Előzetesen 189 nevező volt, mindössze 96-an értek célba, azonban nekik mindannyiuknak negatív lett a doppingtesztje.
Lance Armstrong – 1999-2005
1999-es első Tour de France-győzelme után Lance Armstrong amerikai kerékpáros és a rák túlélője azonnal ikonná vált. Ahogy nőtt a népszerűsége, úgy nőtt a Livestrong, a jótékonysági rákellenes szervezetének ismertsége is. Hét Tour de France-győzelmét (1999 és 2005 között) azonban 2012-ben visszavonták, miután az évekig tartó gyanúsítás az Armstrong U.S. Postal Service csapatán belüli bonyolult, sokrétű doppingrendszer leleplezésében bukott ki.
„Nem én találtam ki ezt a kultúrát, a doppingolás kultúráját, de nem is tettem annak érdekében semmit, hogy véget vessek ennek az egésznek. Ez az én bűnöm. Hogy miért állok most ezzel elő? Jó kérdés, de nincs rá ilyen jó válaszom. Már így is késő, egy nagy hazugság volt az egész életem, egy tökéletes történet a győzelmeimmel, a csodálatos felépülésemmel. Dacos voltam, próbáltam eltüntetni a nyomokat újabb hazugságokkal“ – mondta Oprah Winfrey-nek.
Elmondta, hogy szerinte a nyerési vágy akkor alakult ki benne, amikor a rákkal harcolt, és ezt később már nem tudta levetkőzni. Oprah kérdésére, miszerint rosszul érezte-e magát, amikor doppingolt, nemmel felelt: „Ijesztő, de nem. Úgy éreztem, hogy nem csalok, mert mindenkinek megvolt a lehetősége arra, hogy doppingoljon. Azt gondoltam, hogy egyenlő feltételekkel versenyzünk“.
BALCO-ügy – 2003
Egy 2003-as vizsgálat a Bay Area Laboratory Co-operative (BALCO) ellen, amely számos ismert sportolónak szállított szteroidokat, annak gyanúját vetette fel, hogy Marion Jones amerikai sprinter teljesítményfokozó szereket használt.
Marion Jones 2007-ben beismerte, hogy ő is használta a szteroidokat, majd lemondott a 2000-es sydneyi olimpián szerzett három arany- és két bronzérméről. 2008-ban hat hónap börtönbüntetésre ítélték, mert hazudott a szövetségi nyomozóknak a doppingügyeiről.
A San Francisco Giants játékosa, Barry Bonds, aki 2007-ben minden idők legjobb hazafutási rekordját produkálta, szintén kötődött a BALCO-hoz. Azt vallotta, hogy soha nem szedett tudatosan szteroidokat, azonban napvilágot látott egy jelentés, amely ezt egyértelműen megcáfolta.
Biogenesis – 2013
2013 januárjában röppent fel a hír, hogy a Biogenesis, egy floridai székhelyű klinika, amely a fiatalításra szakosodott, több amerikai profi baseball-játékosnak adott növekedési hormonokat és teljesítményfokozó szereket. A történet, amelyet a klinika egyik alkalmazottja indított útjára, rávilágított arra, hogy a doppingolás még mindig probléma a baseballban.
Az MLB vizsgálatot folytatott, és több mint egy tucat játékost függesztett fel. A legtöbbjüket 50 mérkőzésre, de volt, akit 65, sőt, a Yankees sztárját, Alex Rodriguezt pedig 211 mérkőzésre tiltották el, amelyet végül 162 meccsre csökkentettek. Bár Rodriguez kezdetben ártatlanságát bizonygatta, a szövetségi nyomozóknak beismerte a doppingolást, cserébe mentességet kapott a büntetőeljárás alól. A botrány hatására az MLB megígérte, hogy szigorúbb büntetéseket és gyakoribb teszteléseket vezet be.
Oroszország eltiltása – 2014-től
2019-ben ült össze Svájcban a WADA azért, hogy végre döntést hozzanak Oroszország nagy doppingügyéről, amely még a 2014-es szocsi téli olimpia idején kezdődött, azonban sokkal korábban nyúlik vissza, ugyanis a CAS (Nemzetközi Sportdöntőbíróság) jelentése szerint az orosz doppingellenőrző szervek 2011 és 2015 között harminc sportágban mintegy ezer sportoló vizsgálati mintáját manipulálták, illetve pozitív teszteredményeket titkoltak el.
A 2019-es négyéves eltiltást a CAS 2 évre csökkentette, azonban ez valójában csak azt jelenti, hogy nem Oroszország nevében indulnak, hanem külön engedéllyel semlegesként vagy az orosz sportszervezetek nevében, viszont sem a himnusz nem csendülhet fel, sem az orosz nemzeti lobogót nem lehet használni, azonban azok az orosz sportolók, akik bizonyítani tudják, hogy tisztán készülnek, semlegesként lehetnek ott a nagy versenyeken. A 2018-as phjongcshangi téli játékokról ugyanakkor már kitiltották Oroszországot, és sportolóinak külön engedélyt kellett kérniük a szerepléshez
Jelenleg ez még mindig érvényben van, ezért van az, hogy nem képviselhették Oroszországot sportolók sem a 2021-re halasztott tokiói olimpián, sem a 2022-es pekingi téli játékokon, aztán majd a 2022-es katari világbajnokságon sem fogják. Továbbá 2022. december 16-ig nem jogosultak nagyobb sportesemény megrendezésére, valamint arra ajánlatot tenni. Ezen idő alatt orosz kormánytisztviselők és képviselők nem vehetnek részt olyan eseményeken, mint az olimpia, illetve nagyobb sportágak világbajnoksága.
Ráadásul az orosz Kamila Valijeva is doppingbotrányba keveredett a 2022-es pekingi téli olimpián, miután a keringési rendszerre ható, és ezáltal az állóképességet fokozó trimetazidint találták a szervezetében.
Magyarország doppingvétségei
A már említett 1988-as szöuli olimpiáig nem értek magyar sportolót doppingvétségen, akkor két napon belül két súlyemelőt is, akkor kizárták a világbajnok Szanyi Andort, aki akkor ezüstérmével fizetett, és a negyedik helyezett Csengeri Kálmánt is, akik mindketten a sztanozololt nevű tiltott szert használták.
A 2004-es athéni olimpia kapcsán is volt olyan esemény, amely nem a sikerekről szólt, ugyanis a dopping éremtáblázatban az első helyet szereztük meg 2 arannyal és 1 ezüsttel, majd minket követett Oroszország és a rendező görögök, ugyanis Athénban összességében öt magyar sportoló követett el doppingvétséget. Két diszkoszvető, Fazekas Róbert és Annus Adrián bár el tudták kerülni az ellenőröket, inkább lemondtak az érmeikről, Kovács Zoltán magyar súlyemelő megtagadta a vizeletminta szolgáltatását, akit végül kizártak a játékokról.
A WADA nem sokkal ezelőtt tette közzé a 2019-es adatokat tartalmazó listáját, ez alapján Magyarország 34. a doppingvétkesség akkori világlajstromában, ugyanis 16 esetben volt érintett.
A 2018-ban 9 esettel 46. Magyarország 2019-ben a 34. lett 16 pozitív esetével, amelyeket a kerékpár (5), az atlétika (2), az erőemelés (2), a para-erőemelés (1), a szkander (1), a testépítés (1), a kajak-kenu (1), a cselgáncs (1), a gyorskorcsolya (1) és a súlyemelés (1) szolgáltatott.