A Szőr Austin Powers: Őfelsége titkolt ügynöke (1997) bebizonyította, hogy a paródiafilmek műfaja nem halt ki a 80-as években, és új lendületet adott a kifáradóban lévő James Bond-franchise kifigurázásának.

„Egyértelmű bizonyítékot nyújtott arra, hogy a paródiafilmek nem haltak ki teljesen a 80-as években, az Austin Powers: International Man of Mystery tökéletes paródiája volt annak, ami akkoriban egy hanyatló Bond-franchise volt.” A film tehát egyszerre tisztelgés és szatíra, ami a klasszikus kémfilmek világát állította feje tetejére – írja a Collider.

A történet középpontjában Austin Powers áll, a 60-as évek extravagáns titkosügynöke, akit Mike Myers alakít. Powers évtizedekig tartó kriogén álomból ébred fel, hogy ismét szembeszálljon ősellenségével, Dr. Evill-lel – akit szintén Myers játszik. A gonosztevő visszatér a Földre, és az egész bolygót zsarolással fenyegeti, ezzel adva keretet a film abszurd humorának és szatirikus túlzásainak.

„A kémparódia könyörtelen a poénok hajszolásában, közvetlenül célozza meg a 007-es anakronisztikus és soviniszta vonásait, minden gátlás nélkül.” Ez a fajta túlzás és szatirikus élesség tette a filmet igazán emlékezetessé, hiszen egyszerre nevettette ki és reflektálta a Bond-filmek elavult elemeit.

A kritika szerint a végeredmény annyira abszurd, hogy éppen ezért működik. „A végeredmény annyira nevetséges, hogy működik, a paródia erejére és központi bolondságára támaszkodva a valaha készült legötletesebb, ‘bután zseniális’ vígjátékok közé emelkedik.” Ez a kettősség – a tudatosan eltúlzott ostobaság és a zseniális paródia – biztosította a film kultikus státuszát.

A siker másik kulcsa a szállóigévé vált idézetek sora volt. „Már a szállóigék önmagukban elegendőek ahhoz, hogy a rajongók hisztérikus nevetésben törjenek ki.” Ezek a mondatok a mai napig a popkultúra részét képezik, és hozzájárultak ahhoz, hogy az Austin Powers ne csak egyszeri siker legyen, hanem egy egész trilógia alapköve.