A történet két középkorú férfiról, Brennanről (Will Ferrell) és Dale-ről (John C. Reilly) szól, akik szüleik házassága miatt kénytelenek mostohatestvérekként együtt élni. „Amikor először láttam a Step Brotherst, nem gondoltam volna, hogy érdekes lesz, mert két középkorú férfi elkényeztetett gyerekként való viselkedése nem tűnt működőképesnek – de ők hihetetlenül viccessé tették.” – emlékezett vissza a Collider.

A filmben a két férfi gyerekes civakodásai adják a humor forrását: összevesznek a dobfelszerelésen, vacsora közben hisztiznek, sőt emeletes ágyat építenek, amely azonnal összedől. „Brennan és Dale a dobfelszerelésen veszekszik, vacsoránál hisztiznek egymással, sőt még emeletes ágyat is építenek, amely másodpercek alatt összeomlik. És mindez nem tűnik komédiának, mert teljes komolysággal adják elő – és éppen ez a zsenialitás benne.”

A kritika kiemeli, a film humora azért működik ennyire, mert a jeleneteket nem klasszikus vígjátéki stílusban vették fel. „Minden abszurd pillanat százszor viccesebb lett, mert egyáltalán nem úgy forgatták, mint egy vígjátékot” – írja a Collider. Ez a megközelítés tette lehetővé, hogy a nézők ne csak a poénokat lássák, hanem a helyzetek képtelenségén keresztül is nevessenek.

Ferrell és Reilly párosa különösen természetesnek hat a vásznon. „Ahogy Ferrell és Reilly reagálnak egymásra, teljesen természetesnek tűnik, mintha valóban testvérek lennének, akik soha nem nőttek fel.” Ez a dinamika minden apró jelenetet emlékezetessé tett, legyen szó a vacsoraasztalnál suttogott sértésekről vagy a teljesen abszurd verekedésekről.

A káosz mögött azonban egy meglepően kedves üzenet is rejlik. „A zűrzavar alatt ott van ez a furcsán édes üzenet arról, hogy a legváratlanabb helyeken is találhatunk legjobb barátot.” Ez a kettősség – a harsány komédia és a szívhez szóló mondanivaló – magyarázza, miért idézik a filmet a rajongók újra és újra, és miért nevetnek rajta ma is ugyanolyan hangosan, mint a premier idején.