1994 decemberében mutatták be Edward Zwick rendezésében a Szenvedélyek viharában című történelmi drámát, ami Jim Harrison novellája alapján készült, és az amerikai vadonban élő Ludlow család sorsát követi az első világháború árnyékában. A film főszerepében Brad Pitt látható, aki Tristan Ludlow karakterével nemcsak a női közönség szívét hódította meg, hanem Hollywoodban is új szintre emelte karrierjét. A produkcióban olyan nevek tűntek fel, mint Anthony Hopkins, Aidan Quinn, Julia Ormond és Henry Thomas.

A film mindössze 30 millió dolláros gyártási költségből készült, és világszerte 160,5 millió dolláros bevételt ért el, ami több mint 5-szörös megtérülést jelentett. Az amerikai piacon 66,5 millió dollárt hozott, addig a nemzetközi bevétel 94 millió dollárra rúgott. A nyitóhétvégén ugyan csak 101 670 dollárt termelt, de a film hosszú távon stabilan teljesített, átlagosan 10,2 héten keresztül futott a mozikban, és 2038 moziban volt műsoron.

Brad Pitt fizetése a filmhez kapcsolódóan hivatalosan nem nyilvános, bár a korabeli hollywoodi sztárgázsik alapján 7–10 millió dollár körül mozgott, ami a színész akkori státuszához mérten kiemelkedő összegnek számított. A film sikere után Pitt még keresettebb lett, és a Szenvedélyek viharában sokak szerint megalapozta a státuszát, miközben komoly színészi elismerést is hozott számára.

Messze jobb ez a film, mint aminek a kritikusok leírták

A kritikai fogadtatás vegyes volt: a Rotten Tomatoes oldalán 45%-os kritikai értékelést kapott, addig a nézői értékelések jóval kedvezőbbek voltak. A film Oscar-díjat nyert a legjobb operatőri munkáért (John Toll), és további 11 díjra jelölték, köztük a Golden Globe-on Brad Pittet a legjobb férfi főszereplő kategóriában. A kritikusok egy része túlzottan melodramatikusnak tartotta a történetet, míg mások a „festői képi világot és az epikus hangulatot” emelték ki.

A forgatás helyszíneit főként Kanadában, Alberta tartományban rögzítették, ahol a montanai vadon atmoszféráját igyekeztek megidézni. A produkció során komoly kihívást jelentett a természetes fényekkel való munka, amit John Toll operatőr így kommentált: „A cél az volt, hogy a természetes fény és a táj önmagában mesélje el a történetet.” A zene James Horner munkája, aki a filmhez lírai és drámai elemeket ötvöző partitúrát komponált.

Mára kultikus státuszba emelkedett, különösen a romantikus történelmi drámák kedvelői körében. Bár folytatás sosem készült, a film hatása Brad Pitt karrierjére és a 90-es évek hollywoodi trendjeire vitathatatlan. A családi tragédiák, a háború és a szerelem témái univerzális érzelmi rezonanciát váltottak ki, és a film azóta is rendszeresen szerepel a „legszebb operatőri munkák” listáin.