„A Solaris nemcsak egy tudományos-fantasztikus klasszikus, hanem a múlt század egyik legösszetettebb pszichológiai drámája is” – jegyzi meg a Collider.. A film Stanisław Lem azonos című regényén alapul, és Tarkovszkij az űrt nem a látványos kalandok terepévé, hanem az elszigeteltség és a magány hangsúlyozásának eszközévé tette.

„Nincsenek űrséták és nincsenek rémisztő szörnyek, amit bárkit is üldöznének, csak a címadó bolygó és azok az emlékek, amiket a szereplők magukkal hoznak az állomásra, ahol a Solarist próbálják tanulmányozni, ami a gyenge emberi elmének éppoly veszedelmes lehet.”

A történet középpontjában a tudósok állnak, akiket rejtélyes látomások és hallucinációk gyötörnek. A pszichológus Kris Kelvin (Donatas Banionis) érkezik az űrállomásra, hogy megértse a jelenséget, ám hamarosan ő maga is ugyanazokat a tüneteket tapasztalja. „Mivel nincs hová menekülnie, Kelvin kénytelen szembenézni ezekkel a hallucinációkkal, és rájönni, pontosan mit is tesz velük a Solaris.”

A sci-fi keretein túl

Bár a film technikailag a sci-fi kategóriájába tartozik, Tarkovszkij műve sokkal inkább az emberi lélek mélyrétegeit kutatja. A Collider szerint „bár technikailag tudományos-fantasztikus, a Solaris leginkább a magányról és a kapcsolódás iránti vágyról szól, amiket kísérteties és mélyen megindító módon dolgoz fel.” Ez a megközelítés különbözteti meg a filmet a korszak más sci-fi alkotásaitól, amelyek inkább a látványra és a technológiai fantáziára építettek.

A rendező célja az volt, hogy a sci-fit megszabadítsa a külsődleges, látványos elemek dominanciájától, és helyette az emberi tudat és lelkiismeret kérdéseit állítsa középpontba. A Solaris így nem a jövő technológiájáról, hanem az emberi létezés alapvető dilemmáiról szól: hogyan birkózunk meg a veszteséggel, a bűntudattal és a kapcsolódás iránti vággyal.

A film időtállóságát az adja, hogy a nézők nem pusztán egy űrbéli történetet látnak, hanem saját belső küzdelmeik tükörképét. A Solaris bolygó rejtélye így válik az emberi psziché metaforájává, amelyben mindenki a saját félelmeivel és emlékeivel szembesül. Sokak szerint a film egyértelműen a legjobb három sci-fi között szerepel.