Kezdőlap

Friss hírek

Fontos hírek

Felkapott

Menü

AKTUÁLIS

AKTUÁLIS

Egy sci-fi, amit századszorra is ugyanolyan izgalommal várunk

Egy sci-fi, amit századszorra is ugyanolyan izgalommal várunk

Egy sci-fi, amit századszorra is ugyanolyan izgalommal várunk
Shutterstock/Illusztráció

A Robotzsaru 1987-es bemutatója óta a sci-fi műfaj egyik legmeghatározóbb darabja, amely egyszerre volt kemény akciófilm, társadalomkritika és egy sajátos, élőszereplős „szuperhősfilm” mindenféle alapanyag nélkül.

Paul Verhoeven rendezése a vállalati kapzsiság, az erőszak és a technológiai embertelenség szatírájaként sokkolta a közönséget, miközben Peter Weller alakításában megszületett egy ikonikus figura, akinek története jóval érzelmesebb és tragikusabb, mint amire sokan emlékeznek. A Rotten Tomatoes 92%-os értékelése is jelzi, hogy a Robotzsaru jóval több, mint véres akció: egy mélyen emberi dráma a gépbe zárt lélekről.

A cikk a videó után folytatódik

A film legismertebb idézetei – mint a „Halott vagy élve, velem jössz” vagy a tévés beszólás, „Ezt megvenném egy dollárért!” – mára popkulturális mémekké váltak, ám a Robotzsaru igazi kulcsmondata egy egészen másik jelenetben hangzik el. A történet során Alex Murphy, a detroiti rendőr megyilkolása után Robotzsaruvá válik belőle, és bár a rendszer igyekszik elnyomni emberi mivoltát, emlékei időről időre felszínre törnek.

Amikor Robotzsaru megpróbálja letartóztatni Dick Jonest, de egy titkos „alapdirektíva” megbénítja, majd súlyosan megsérül, társa, Lewis egy acélműbe menekíti. Ott leveszi sisakját, és először néz szembe saját emberi arcával. Amikor Lewis elmondja, mi történt Murphy családjával, Robotzsaru így szól: „Érzem őket, de nem emlékszem rájuk.” A Collider összeállítása szerint ez a mondat „többet árul el arról, ki is Robotzsaru valójában, mint bármelyik ikonikus akciójelenet”.

Meglepően mély a film

A jelenet Basil Poledouris melankolikus zenéjével és Weller visszafogott játékával együtt azt mutatja meg, hogy Murphy emberi lényege – a szeretet, a kötődés, a gyász – nem tűnt el teljesen, még ha a rendszer meg is próbálta kitörölni. A mondat első fele, „Érzem őket”, azt jelzi, hogy Robotzsaruban még él Murphy lelke, míg a második fele, „de nem emlékszem rájuk”, a tragédia mélységét hangsúlyozza.

Murphy soha nem lehet újra teljes ember, és soha nem térhet vissza a családjához. A film ugyan optimista lezárást kap – Robotzsaru bosszút áll Murphy gyilkosain –, de Verhoeven értelmezésében ez egy modern „Jézus‑feltámadás” történet, amelyben a hős visszanyeri ugyan a nevét, de az életét már soha.

A végső jelenetben, amikor a vállalat vezetője megkérdezi a nevét, és ő csak annyit mond: „Murphy.”, az csupán részleges győzelem: a rendszer már nem uralja teljesen, de a múltját sem kaphatja vissza.