Nem is olyan régen forró láva boríthatta be a Hold felszínét

A Marylandi Egyetem kutatói a Hold túlsó oldalát vizsgálva arra jutottak, hogy még 14 millió évvel ezelőtt is volt geológiai tevékenység az égitesten – emelik ki a beszámolóban. Mindez nem is tűnik olyan távolinak, ha azt vesszük, hogy a Föld kísérője nagyjából 4,5 milliárd éves.

A The Planetary Science Journal című tudományos lapban megjelent tanulmány alapján nagyjából 3 milliárd évvel ezelőtt kezdett el hűlni a felszín, onnantól kezdve pedig jelentősen csökkent a vulkanikus aktivitás a Holdon. Jaclyn Clark, az UMD kutatója azt mondta: bár az általános vélekedés az, hogy a legtöbb geológiai változás 2,5–3 milliárd évvel ezelőtt ment végbe, a megvizsgált felszín még a közelmúltban is aktív lehetett, és bizonyos területek az elmúlt 200 millió évben alakultak ki. Ez még mindig csak töredéke a 4,5 milliárd éves égitest életének.

Az UMD kutatói fejlett térképezési és modellezési technikák segítségével 266 olyan kisméretű hegygerincet találtak a Hold túlsó oldalán, amelyek korábban nem voltak dokumentálva. Ezek több holdtengert kereszteznek – írja a HVG a Science Alert cikke alapján. A holdtengerek akkor jöttek létre, amikor a Hold felszínébe becsapódó objektumok miatt megolvadt a kőzet, és a láva elterült a felszínen. A Hold túlsó oldalán több ilyen becsapódás történhetett, ugyanakkor egyes bizonyítékok arra utalnak, hogy gyorsabban is hűlt le, mint a Földről látható felszín.

A mostani felfedezés viszont azt jelzi: ez mégsem igaz – emelik ki. A legbeszédesebb, hogy e gerincek némelyike ​​nemrég történt becsapódás krátereknél alakult ki: ezek közül a legutóbbi mindössze 14 millió évvel ezelőtt született. A szakemberek azt mondják, a Hold hűlése miatti zsugorodás még jelenleg is tart. Hogy ez valóban így van-e, azt még kérdéses, ugyanakkor az eredmény arra figyelmezteti a jövőbeni küldetések résztvevőit, hogy a Hold képlékenyebb lehet, mint amilyennek tűnik.

Ebben a cikkben arról is írtunk, hogy a General Atomics és a NASA sikeresen tesztelte új típusú üzemanyagát a NASA Marshall Űrrepülési Központjában, Alabamában. Mindez forradalmi fejlesztésnek számít, ami alapvetően írhatja át az űrutazást.