A legtöbbször soktíz, néhány esetben akár több mint 100 darab papírt használ fel, hogy különböző bonyolultnál bonyolultabb városképeket és erdőket hozzon a világra.

A műalkotásokat egy kézzel kötött könyvekbe gyűjti össze és egy befőttes üvegben tárolja. Amikor a fény áthatol rajta, a fehér papír úgy világít, hogy felfedezzük az elképesztő mélységet és részletességet, amiket a művész a papírokkal tud teremteni.

Amellett, hogy a papír egy kézenfekvő és olcsó alapanyag, nagy jelentőséggel bír a művész számára. A japán nyelvben az a szó, hogy „kami”, amellett, hogy papírt jelent, az „isten” és a „lélek”szavakat is kifejezi. Shibata másokkal ellentétben nem esik kétségbe a fehér papír ürességétől, pont ellenkezőleg, lehetőségek végtelen tárházát látja benne.

A papírművek összes rétegét kézzel vágja ki anélkül, hogy tollal körvonalazná előtte. Minden művész alapvetően fejben alkotja meg először művének pontos beállítását, és Shibata is pontosan így csinálja.