A Bázeli Molekuláris és Klinikai Szemészeti Intézet kutatói jelentős előrelépést értek el a központi látásért felelős csapsejtek védelmében, miután több ezer laboratóriumban előállított emberi retina modellen azonosítottak olyan molekulákat és genetikai útvonalakat, amelyek képesek lassítani e sejtek pusztulását. A Botond Roska vezette nemzetközi kutatócsoport eredményei új terápiás célpontokat jelölhetnek ki az időskori makuladegeneráció és más örökletes retinabetegségek kezelésében.

A csap fotoreceptorok a retina központi területén, a sárgafoltban koncentrálódnak, és kulcsszerepet játszanak az olvasásban, az arcok felismerésében, valamint a színek érzékelésében, ugyanakkor ezek a sejtek különösen sérülékenyek bizonyos degeneratív betegségek esetén.

Nincs még engedélyezett kezelés

Amikor a csapsejtek elhalnak, a betegek elveszítik éleslátásukat, és bár a tudomány évtizedek óta keresi a megoldást, jelenleg nincs engedélyezett kezelés, amely képes lenne megállítani ezt a folyamatot.

A kutatók ezért egy emberi alapú kísérleti rendszert alkalmaztak, amelyben több mint 2700 különböző vegyületet vizsgáltak meg mintegy 20 ezer humán retina organoidon, vagyis laboratóriumban növesztett, a valódi retinához hasonló szövetszerkezeteken.

A csapsejteket működése

A csapsejteket szelektíven megjelölték, így ellenőrzött, a betegséget utánzó stresszhatások mellett pontosan követni tudták, miként reagálnak az egyes molekulákra, ami lehetővé tette a célzott, ismert hatásmechanizmusú vegyületek szisztematikus értékelését.

Az elemzések során visszatérő mintázatok rajzolódtak ki, és két kinázgátló vegyület különösen erős védőhatást mutatott, mivel jelentősen meghosszabbította a csapsejtek túlélését különböző károsító körülmények között. Ezeket az eredményeket egy retina-degenerációs egérmodellben is megerősítették, ami arra utal, hogy a felfedezett mechanizmusok nem csupán laboratóriumi környezetben érvényesülnek – jelentette a ScienceDaily.

A vizsgálat során a kutatócsoport egy kulcsfontosságú védelmi mechanizmust is azonosított, amiben a kazein-kináz 1 nevű enzim központi szerepet játszik, így ez az útvonal ígéretes célponttá válhat a jövőbeni gyógyszerfejlesztések számára.

Emellett a teljes adatállományt nyilvánosan elérhetővé tették, ami tartalmazza az összes tesztelt vegyület molekuláris célpontját és a csapsejtek túlélésére gyakorolt hatását, ezzel támogatva a további terápiás kutatásokat és a retina-toxicitás szisztematikus vizsgálatát.

A retina biológiájának, az organoid technológiának és a nagyléptékű vegyületszűrésnek az ötvözése szilárd alapot teremt a jövő kezeléseihez, ugyanakkor közelebb viszi a szemészetet ahhoz a régóta kitűzött célhoz, hogy megőrizze azokat a sejteket, amelyek az éles és színgazdag látást lehetővé teszik.