Kiderült, meddig égett a világ leghosszabb ideig lángoló tüze
Régóta tudjuk, hogy a tűzesetek súlyos katasztrófákat idézhetnek elő, de vajon meddig képesek aktívak maradni, és önmagukat táplálni?
Elődeink legalább egymillió évvel ezelőtt jöttek rá, miként lehet felhasználni a tüzet, ami alapjaiban megváltoztatta civilizációnk sorsát és elősegítette fejlődésünket, hogy olyan emberekké formálódjunk, amilyenek manapság vagyunk.
Évszázadok óta mindennapi életünkben használjuk a tüzet, ám a legtöbb láng múlandó, és csak addig tart, amíg a gyertya kanóca vagy a kandalló rönkje el nem ég, és hamuvá nem válik, léteznek azonban önfenntartó lángok is, amelyek évezredeken át is képesek aktívak maradni. Melyik tehát ezek közül a leghosszabb ideig égő tűz?
Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ kapjunk, első körben meg kell értenünk a jelenség természetét. A tűz alapvetően három összetevőből áll, úgymint tüzelőanyagból, oxigénből és hőforrásból. Bármi, ami gyúlékony – a fától kezdve a növényzeten át a benzinig – tüzelőanyagként szolgálhat, megfelelő mennyiségű oxigénnel pedig egy hőforrás olyan égési reakciót indíthat el, ami meggyújtja őket. Elméletileg, ha mindhárom tényező kifogyhatatlan lenne, a tűz örökké tarthatna.
Kelet-Ausztráliában ez a három komponens már az őskor óta jelen van, és aktívan működik, ezáltal a világ leghosszabb ideig tartó ismert tüzéhez vezetett: az új-dél-walesi Mount Wingen 0,5 hektáros területe alatt legalább 5 500 éve lángol egy perzselő tűz, ám egyes geológusok úgy gondolják, ennél jóval idősebb, akár 500 ezer éves is lehet.
A talaj alatt izzó lángok kénes füstfelhőket generálnak, melyek a hasadékokon és réseken keresztül szállnak fel, a földet pedig vérvörössé változtatják, miközben a növényzetet is elpusztítják.
Nem véletlen, hogy a Mount Wingen környékén lévő rezervátumot Burning Mountain Természetvédelmi Területnek nevezik, hiszen azon túl, hogy napjainkban is turisták egyik közkedvelt célpontja, az őslakosok mitológiájában és a helyi folklórban is központi szerepet játszik.
Kutatók szerint egy szénréteg parázslik a talaj alatt, ami több ezer évvel ezelőtt gyulladhatott meg, mikor földfelszínre került, és villámcsapás érte. Azóta a tűz lassan, évente körülbelül 1 méteres sebességgel emészti fel a szenet, becslések alapján már 30 méterre lehet a föld mélyén, és nem mutatja a leállás jeleit.