A Newsweek cikke szerint sok kutya szorongással küzd, ám meglepően ügyesen leplezik azt. Dr. Colleen Guilfoyle, a Best Friends Animal Society állatorvosa: „Evolúciós szempontból a sebezhetőség nyílt kimutatása kockázatos lehet. Ezért a kutyák gyakran alacsony szintű békítő és helyettesítő viselkedésekre támaszkodnak, például elfordítják a tekintetüket, nyalogatják az ajkukat, vagy lassú mozdulatokat tesznek, hogy elkerüljék a konfliktust, miközben megpróbálnak megbirkózni a stresszel.”

A vadonban a félelem vagy gyengeség kimutatása célponttá tehette volna az állatot, és ez az ösztön még több ezer év háziasítás után is megmaradt. A kutyák ezért sokszor apró, nehezen észrevehető jelek révén próbálják leplezni a kényelmetlenségüket, ami megnehezíti a gazdák számára, hogy időben felismerjék a problémát. Etológiai kutatások szerint a házi kutyák körülbelül egynegyede–fele mutat valamilyen szorongásos viselkedést, ám ennek nagy része észrevétlen marad.

A szorongásnak számos oka lehet. A leggyakoribb kiváltó tényezők közé tartoznak a zajérzékenységek – például a tűzijáték, a mennydörgés vagy akár a háztartási zajok. Emellett a szociális félelmek, az idegen emberekkel vagy kutyákkal való találkozás, illetve az egyedüllétből fakadó szeparációs szorongás is komoly szerepet játszik.

Fontosak a jelek

Bizonyos helyzetek, mint az állatorvosi vizit, az autózás vagy a csúszós padló szintén kiválthatják a félelmet. A környezeti tényezők, a nem megfelelő korai szocializáció és az elégtelen anyai gondoskodás mind hozzájárulhatnak a későbbi magasabb szorongásszinthez.

A Newsweek cikkében kiemelik, hogy a kutyák sokszor finom viselkedési jelekkel utalnak a szorongásra. „Figyelj a gyakori ásításra, amikor nem fáradtak, az ajkak nyalogatására, a szemkontaktus kerülésére vagy a szemfehérje láthatóvá válására – ez az úgynevezett ‘bálnaszem’.” Más kutyák lelassulnak, megdermednek, elbújnak, járkálnak vagy szokatlanul ragaszkodóvá válnak. Ezek a halk jelek gyakran elsikkadnak, pedig fontos figyelmeztető jelek lehetnek.

A szorongás fizikai tünetekben is megnyilvánulhat. A kutyák liheghetnek akkor is, ha nincs meleg, nyáladzás, remegés, hátracsapott fülek vagy behúzott farok is utalhat a problémára. A kitágult pupillák és a testtartás változásai szintén kulcsfontosságú jelek, amik sokszor megelőzik a komolyabb viselkedési problémákat, például az agressziót, a rombolást vagy a szökési kísérleteket.

Dr. Guilfoyle hangsúlyozta: „A szorongás klinikai problémává válik, amikor tartós, súlyos, vagy megzavarja a mindennapi életet. Egy kutya, amely nem tud pihenni, rosszul eszik, vagy pánikba esik, ha egyedül hagyják, szenvedhet szeparációs szorongásban, általános szorongásban vagy zajfóbiában.” Kezelés nélkül ezek az állapotok önsértéshez, agresszióhoz vagy akár menhelyre való leadáshoz vezethetnek.

A megoldás komplex megközelítést igényel. Első lépésként mindig érdemes állatorvossal konzultálni, hogy kizárják az esetleges egészségügyi okokat. Ezután a környezet megfelelő alakítása – biztonságos helyek kialakítása, fehér zaj használata, kiszámítható rutin – sokat segíthet.

A viselkedésmódosítás során a pozitív megerősítés, a fokozatos hozzászoktatás és a relaxációs tréning a leghatékonyabb, míg a büntetés csak rontja a félelmet. Súlyosabb esetekben gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. Guilfoyle szerint „a szorongás nem makacsság vagy rossz nevelés jele – ez jóléti kérdés. A kutyád lehet, hogy nem ‘mondja el’, hogy szorong, de a testbeszéde mindent elárul.”