A szakértők szerint a felfedezés segíthet jobban megérteni a 300–50 ezer évvel ezelőtti középső pleisztocén történetét. Miután a Homo sapiens mintegy 300 ezer éve kifejlődött, viszonylag gyorsan elterjedt Afrikán kívül, a kutatók régóta próbálják kideríteni, hogy más, korabeli rokonaink miként fejlődtek közvetlen őseink érkezése előtt. Ma már ismert, hogy a periódusban a Homo sapiens mellett más fajok is éltek, sőt a csoportok gyakran találkoztak és keveredtek is egymással.

A helyzet azonban nem egyszerű, ezért gyakran olyan gyűjtőfogalmakat használnak a populációk leírására, mint amilyen az archaikus Homo sapiens. Christopher Bae, a Mānoai Hawaii Egyetem antropológusa és Csiucsie Vu, a Kínai Tudományos Akadémia paleontológusa már 2023-ban bemutatott olyan Kínából származó bizonyítékokat, amelyek szerint a fentihez hasonló gyűjtőfogalmak akadályozzák az őseink evolúciós kapcsolatainak teljes megértéséért tett erőfeszítéseket – áll a beszámolóban.

A páros idén májusban egy szokatlan, Észak-Kínából származó kövületet is bemutatott, amely a neandervölgyiekkel, a gyenyiszovaiakkal és a modern emberekkel is mutatott hasonlóságokat. Már akkor sejtették, hogy a homininák egy korábban ismeretlen formájáról lehet szó, most pedig egy új kommentárban azt fejtegetik, hogy a Kelet-Ázsiában egyre növekvő fosszilis adatok új terminológiát igényelnek. A kutatók szerint a térségben az archaikus Homót legalább négy fajra, a H. floresiensisre, a H. luzonensisre, a H. longira és az újonnan elnevezett H. juluensisre kellene felosztani – magyarázzák.

Utóbbi faj leírása 220–100 ezer éves, évtizedekkel ezelőtt felfedezett leleteken alapul. A maradványok azt mutatják, hogy az érintett csoportnak kifejezetten nagy agya volt – írja a 24.hu a Live Science cikke alapján. Hozzáteszik: a populáció külön fajt alkothatott, de ez nem jelenti azt, hogy genetikailag elszigetelt volt. Elképzelhető, hogy a neandervölgyiekhez és gyenyiszovaiakhoz hasonlóan ezen csoport esetében is zajlott hibridizáció. Mindemellett lényeges megjegyezni azt is, hogy a kutatók megállapításainak alátámasztásához további bizonyítékokra lesz szükség.

Korábban egyébként minden idők legnagyobb emberi agyáról is beszámoltunk. A nagy agyméret azonban nem járt kognitív előnyökkel, sőt fogyatékosságot okozott, és a rekorder végül fiatalon, a meerenbergi elmegyógyintézetben hunyt el. A meg nem nevezett férfi a 19. század végén élt, Hollandiában, s a rendelkezésre álló információk szerint epilepsziában, valamint fejlődési zavarokban szenvedett, halála 21 évesen következett be. A további részletekről itt írtunk.